Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 5. szám

tűk: a kóbor falkát. Számosán olyanokat, akiket exorcizált az emigráció és sokan olyanokat, akik nem kapnak beutazást Magyarországra. De próbáljuk csak összeirni, hogy az itt egybegyűltek hány minőségi kezdeményezésben vesznek részt! Az irodalomtól a népművészetig, az ifjúság magyar nevelésétől a folyóirat-kiadásig, egyetemi magyar tanfolyamok fenntartásától a magyar theológia kereséséig, a jó magyar könyv terjesztésétől a nivós magyar rádióig, a hazai magyar kultúra szomjas igényétől és pártolásától a külföldi magyar kultúra fenntartásáig, minőségi magyar óvodai neveléstől a magyar múlt kutatásáig, a néptánc ápolásától korunk sürgető kérdéseinek magyar szintéziséig.... Mi ott vagyunk mindenütt, ahol a magyar megmaradás élet-halálharca folyik.

S hogy ez a kör, ez a baráti társaság létre tudott jönni, hogy a kóbor falka összeverődött, az annak a lelkiségnek köszönhető, amit az ITT-OTT áraszt magából. Az ITT-OTT belső köre már régen abban a szellemiségben, abban a testvéri közösségben forrott össze, ami a Magyar Baráti Közösség célkitűzése. Csak egy mély, transzcendentális hit adhat erőt egy ilyen munkához. ügy érezzük, hogy ezt a kis belső kört ki kell szélesítenünk a magyar fennmaradás érdekében. Ezért hoztuk létre a Magyar Baráti Közösséget. A herefordi hitvallás abból a belső lelkiismereti kényszerből született, hegy rendezzük végre közös dolgainkat. Hogy közös szintézisben oldjuk fel Istenhez, a magyarsághoz és az emberiséghez való viszonyunkat. Ezért fordultunk forró intenzitással a magyar múlthoz, mely oly gazdag — és egyben oly árva — oly meghasonlott, önnön sorsának interpretálásában. Lelkileg már a posztkrisztiánusz /kereszténység utáni/ korban élünk és keressük a dialektikus szintézist a magyarság vallási, mitológiai, kulturális hagyatéka, Krisztus tanításai, valamint a szabadon vizsgálódó modern ember dogmákat elfogadni nem tudó tépelődése között. De ugyanakkor nem tudjuk elfogadni azt a közhellyé erőltetett tézist sem, hogy a magyarság kultúrája és istenkeresése István királlyal kezdődött volna, ezt a tételt, melyet keresztény és marxista kulturtörténészeink egyaránt vallanak. Hiszen a pre-monoteisztikus vallások annyiszor lemosolygott őskultuszaiban korunknak egyre több gondolkodója ismeri fel valami ősi eredetű bölcsességnek—isteni szikrának — a jelenlétét és rituális szimbolikáját: ember, tiszteld és ne bántsd a természet harmonikus egyensulyát! Nincsenek kétségeink azonban afelől sem, hogy az ősi magyar mitológiából csak törmelékek maradtak fenn, főképpen népi kultúránk meghatóan hűséges őrizetében. De az elmúlt ezer év alatt formálódott a magyar szintézis, költészetünk-müvészetünk látnokai átsejtették a hallgató halmok alól s a lélek legrejtettebb zugaiból örökségünk legszebb szilánkjait és ötvözték Krisztus szelid tanításaival, prédikátorok, költők, tanítók, géniuszok és "eszelősök" Istennel folytatott beszélgetéseiben. Régesrégen készen áll a Magyar Jelenések Könyve: csak ki kell nyomtatni. Régesrégen fedél alatt áll a "templom." Csak lakatlan.

Mi úgy érezzük, hogy a magyar vallás megteremtése egy olyan belső lelkiszükséglet kielégitese, amit semmivel sem lehet pótolni. Nem az a szándékunk, hogy a meglévőt kidobjuk az ablakon. Nem rombolni jöttünk. Éppen ellenkezőleg: minden porosodó, elveszett, vagy eldugott, félretaszitott magyar lelki és szellemi kincset fel akarunk hozni a mélyből, hogy gazdagabbá, szebbé tegye életünket. Nem kizárólagos hajlékot akarunk építeni, hanem olyan házat, melyben minden magyar — akár katolikus, akár protestáns, akár felekezeten kívüli — felsóhajtva azt mondhatja: végre, itthon vagyok. Ka-