Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 5. szám

punkon ez a láthatatlan felirat: jertek mindannyian, akik szomjuhoztok. Veress Ferenc intuitiv meghatározásával egy olyan sacrális kört kivánunk megteremteni, mely összekapcsol bennünket, bárhol is éljünk a földön.

Diaspórára itélt nép vagyunk. A történelem horizontális hullámveréseit csak egy függőleges komponenssel tudjuk legyőzni. Ezért a transzcendentális alapot közösségünkben semmi mással nem tudjuk behelyettesíteni. Egymással összeütközésben álló ideológiák, nemzetek, fajták, érdekcsoportok területein élünk, szétszórva az egész világban. Megmaradásunkhoz csak a közös hit adhatja az összetartó erőt. S ez a hit a forrása annak a szerzetesi elszántságnak is, mellyel küldetésünket teljesíthetjük.

Hiszünk abban, hogy az isteni kijelentés nem merev, befejezett tény, nem dogma, hanem a körülöttünk lévő világban és önmagunkban állandóan tapasztalható, dinamikus folyamat s hogy ezért mi is részesei vagyunk a teremtő munkának. Az isteni kijelentés nem fejeződött be sem 2000 évvel ezelőtt Betlehemben, sem néhány éve a wittenbergi templom előtt. De nem fejeződött be eldugott ligetek és berkek mélyén, titkos források közelében sem, ahol őseink átszellemült lélekkel keresték a kapcsolatot Istennel.

Hisszük, hogy Istennek a közös, mindenki számára szóló kijelentésén túl, a magyarság számára is — mint más közösségek számára is — van külön kijelentése. Isten külön kijelentése a mi számunkra a magyarság lelki és szellemi tárházában gyűlt össze, mely kimeríthetetlen forrása sajátos vallási hagyományainknak, művészetünknek, irodalmunk istenkeresésének, népi kultúránknak. Gondoljunk csak az utóbbi évtizedek legszebb magyar igéjére: haza a magasban — ami valóban minden magyar számára egyetemes érvényű /vagyis "katolikus"/ függetlenül attól, hogy ki mondta.

A mi kezdeményezésünk vallási arca tehát egy magyar ökumenikus lelkűiét, ami azzal a misztikus szeretettel viszonyul a magyarsághoz és Istenhez, mely az ember és az édesanya közötti viszonyt jellemzi. Semmiféle dogmát nem óhajtunk rákényszeriteni egyetlen tagunkra sem. A herefordi gondolatok inkább egy vezérfonal, melyhez képest önmagunkat lemérhetjük. A lelkiismereti szabadságot mindenek fölött tiszteljük és ezért minden tagunk megmaradhat abban a felekezeti vagy szervezeti kötöttségében, melyet lelkiismerete megkiván és amelyben hasznos munkát végezhet a magyarság számára. A mi magyar hajlékunkból senki sincs "a priori" kirekesztve. Sőt! Mivel dogmáink nincsenek, úgy érezzük, hogy az agnosztikusok elé sem emeltünk lelkiismereti gátakat. A hitvallásunkból leszűrt erkölcsi és cselekedeti irányvonal, a magyarság erkölcsi megújulása, szüntelen küzdelem a magyar megmaradásért, egymás szeretetének elmélyítése: ez a mi utunk. A hitvallási alapot azonban nem tudjuk nélkülözni. Hogy a légüres térben lehorgonyzott intellektualizmus csupán homokvárra épit — ezt a materialistává vált Amerika egyre ijesztőbb tántorgása nyomasztó érvekkel bizonyltja. De a marxisták sem jutottak többre. Bár a politika művészetében verhetetlenek, etikájuk csődje lesz a bukásuk. Hitlerék vérgőzös álmairól ne is beszéljünk. Sem az istenkép hiánya, mint az eddigieknél, sem az istenkép megmerevedése, mint a kereszténységnél, nem ad megnyugtató alapot.

Azokat a tagjainkat és barátainkat, akik résztvesznek felekezeteink életében, fontos feladatra kérjük. Egyházaink a külföldi magyar életnek jelentős végvárai, hiszen minden világi kezdeményezés kérészéletűnek bizonyult. Tapasztalatunk szerint azonban egyhá-19