Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 4. szám

ott lebegett övéinek Ötvenhat előtti sorsa és életmódja mig jelen­legi életszínvonalukat méregette. Közben pedig fejét csóválta hitet­lenül, mig végre arra az elhatározásra jutott, hogy rokonai és is­merősei valami rejtett egyezménnyel jutottak e jóléthez. Meg volt győződve, hogy behódoltak és elhatározta, hogy leleplezi őket. E végett azután elindult, hogy felkeresse hajdani testi lelki jóba­rátját, Pistát. Pista, ha lehet, annak idején még nagyobb és ádázabb ellenség volt mint Jóska, ö is mint osztályidegen kezdte, de gyerekes csiny­­tevések helyett, Pista igazán komoly módszerekkel próbálta megdönteni a rendszert. Először is Pista játszótársai nem korabeli gyerekek voltak, hanem politikailag mérve, nehézsúlyú bajnokok. Volt katona­tisztek, csendőrök és politikusok, akik tudták hová kell ütni, hogy fájjon, ütöttek is. Gyárakat és üzemeket szabotáltak, távvezeté­keket vagdostak, majd pedig Rákosi megöletésére készültek. De ők is, mint mások, lebuktak, és az AVH kezére kerültek. Jóska is ott ta­lálkozott Pistával és kötöttek sirig tartó barátságot s szőtték kö­zösen terveiket. írva volt azonban, hogy szabadulásuk után Jóskát ' a sors másfelé vetette mint Pistát, és azóta ütjük sohasem keresz­tezte egymást. Felejteni azonban Jóska nem felejtett és hazamenetele alkalmából elindult Pista felkeresésére. Űzte nemcsak a viszont­látás vágya hanem az a tudat is, hogy ha más nem, hát Pista feltét­len igazolni fogja tételét, mely szerint azért megy olyan jól min­denkinek rokonai,ismerősei közül, mert eladták magukat és elveiket. Mivel Magyarországon mindenki mindenkit ismer, Jóska könnyen rátalált Pistára, aki éppen káposztát ültetett vikkendi vityilója mögé. Pista sem felejtett, igy a két barát indián-csatakiáltással ugrott egymás nyakába és meleg szeretettel hidalták át az elmúlt éveket. "Te Pista, kié a vityiló?" kérdezte Jóska. "Az enyém," felelte Pista, majd büszkén hozzátette: "én épi­tettem!í Tetszik?" Jóskának a vityiló tetszett, mert tetszésreméltó volt, de Pista története már nem. Ugyanis Jóska azon kérdésére, hogy 'hát mesélj magadról,' Pista mesélt. Mit sem sejtve arról, hogy ő volt Jóska mentsvára aki majd lerántja a leplet a többi árulóról. Talán feles­leges is itt részletezni Pista történetét. összegezvén, elég annyit megjegyezni, hogy Pista is ugyanazt az utat járta be, mint Jóska többi ismerőse és rokona. ö is nappal dolgozott és este tanult, majd idővel diplomával kezében kilincselt és indult neki az uj életnek. Idővel békét kötött a rendszerrel és két munkahelyen ke­reste anyagi álmai megvalósulását. "Na és a politika?" Kérdezte Jóska. "Ugyan kérlek" felelte Pista, majd véglegesen lerántotta a leplet Jóska naivságáról. Dióhéjban összegezte nemcsak saját, ha­nem Jóska összes ismerőseinek és rokonainak politikai krédóját. Egyszóban kifejezve: realisták. Feladták álmukat és nekiálltak saját sorsuk javításának, kihasználván minden engedményt. Előszöris beismerték, főleg tudatosan, önmaguknak, hangosan a tükör előtt, hogy a rendszer /mintahogy Amerika is beismerte, hogy Kina/, a rend­szer elmozdithatatlan és ha összeütközésre kerül a sor, a rendszer , az erősebb. Miután igy ezeket a tényeket beismerték önmaguknak, arra az elhatározásra jutottak, hogy fejüket a falba verni az leg­főbbképpen önmaguknak káros, mivel legtöbb esetben a fej és nem a fal sérül meg. Tehát, ezeket mind-mind beismerték, majd békét kötöttek a rendszerrel. 30

Next

/
Thumbnails
Contents