Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 4. szám
mult, a jelen és a lelkiismeret követelményei között. Hiába lőtték a szervezetek nagy ágyúikkal a hazalátogatás e korai vikingjeit, azok biz az ágyulövések ellenére is mentek. Egyre többen és egyre bátrabban. Sót, nemcsak, hogy mentek, hanem még meséltek is. Az otthoni egyre nyugodtabb és egyre javuló életről, a gombamódra növekvő "charterekről" /melyeket sok esetben volt "szabadsághősők" hoztak létre és tették könnyebbé a hazamenetelt/ és meséltek az aránylag könnyű és gyorsan beszerezhető magyar vizűmről. Ágyú lövés ide, ágyú lövés oda, idővel egyre több és több magyar adta be a derekát a honvágynak, rokon utáni vágynak vagy éppenséggel a kíváncsiságnak—és ment. Chartereken és "rendes" járatokon, de ment. A forgalom, mely ellen Jóska és a szervezetek hadakoztak, nem sokáig maradt egyirányú. Magyarok nemcsak hogy mentek, de jöttek is. Nemcsak rokonlátogatók, hanem hivatalos magyarok is akik a kapcsolatot keresték a törzs itteni tagjaival. Eleinte csak báránybőrbe bujt farkasok, de azokat nemcsak Jóska és szervezetei, hanem a magyarság itteni többsége is azonnal felismert, leszerelt és kapcsolatkeresésüket kudarcba fullasztotta. Később azonban jöttek a tényleges kultur emberek, akiknek kulturmivoltukat kutyabőr igazolta. Az ő látogatásuk azután egyre nagyobb sikert aratott. Jóska ágyúzása ellenére is egyre több és több magyar ment el őket meghallgatni és persze fizette le a belépőt dollárban. Felbuzdulván a kultur emberek sikerén, az otthoniak könyvekkel és egyébb tanulmányi segédeszközökkel keresték meg a kintieket. Jóska persze azonnal lőni kezdte ezen próbálkozásukat. Eleinte lövöldözése aránylag sikeres volt, mivel az itt született, szines tévén és hamburgeren felnőtt kis srácoknak szóló könyvekben Lenin apóról, a sztahanovistákról és élmunkásokról szóló mesékkel próbálták felébreszteni a hazaszeretetet, mig a diapozitivoka Felszabadulás szobrát vagy a Szovjet emlékműveket mutogatták. Ezeket a tanulmányi segédeszközöket nemcsak Jóska és a szervezetek, hanem még a legliberálisabb magyarok is elvetették mint hülye, ügyetlen, kommunista propagandát. Vagyis, látszólag Jóskáék győztek. Az otthoniak azonban nem hagyták ennyiben a dolgot. Szakértőket ültettek a könyviráshoz és egyenesen a határon kivül született gyerekeknek Íratták a tankönyveket. A szervezetek és Jóska ezek ellen is felzudult és lőtték őket. De itt már nehezebb dolguk volt, mivel ezeket az újonnan irt könyveket csupán csak azért lehetett kommunista propagandának nevezni, mert a könyveket Pesten nyomták. Egyébként tartalmuk teljesen tudományos és az itt született gyermek szókincsét, magyarságismeretét, lelki és tapasztalatvilágát veszi tekintetbe.. Abszolút politika, propaganda és ideológia mentes minden könyv, szóban és szellemben a magyarságnevelésre törekszik, vagy azt megismertetni vagy megerősíteni kívánja olvasóiban. Egyre többen veszik kezükbe ezeket a könyveket a határon kívüliek és egyre többen tekintik a szervezeti ágyúzást falra hányt borsónak. Ezt Tót Jóska is belátta azon a bizonyos, magányos estén, amikor önmagát vizsgálta. Sőt, azt is beismerte, hogy majdnem minden más téren is vészit és vesztenek a szervezetek. Az otthon rendezett Anyanyelvi Konferenciákra egyre többen járnak, a nyári vagy éppenséggel egész évi egyetemekre, főiskolákra, egyre többen jelentkeznek, mig a nyári táborok jóvoltából egyre több és több kinn született srác lubickol a Balaton vizében. Tót Jóska azon az estén részletesen elemezte mindezt és kegyetlen logikával nézett szembe a tényekkel. Majd, mivel értelmes 27
