Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 4. szám

ismét börtön. A börtönből azonban most nem a szabaduló levél hanem a forradalom hozta ki Tót Jóskánkat.

Az, hogy "a forradalomból derekasan kivette a részét" enyhe kifejezés. A helyesebb talán az lenne, hogy "Tót Jóska volt a forradalom." Elemében volt. Az a határtalan gyűlölet ami benne dúlt, ott volt minden lövésében, minden tettében és minden gondolatában. "Győzni fogunk" súgta önmagának még a legreménytelenebb helyzetben is, és avval biztatta a körülötte lévőket, hogy "nemsokára jönnek az amcsik!"

Az amcsik helyett a ruszkik jöttek, közben pedig több ezer magyar lelépett. Nyugatra. Tót Jóska mindezen történelmi tényektol függetlenül bizott, maradt és harcolt. ö már csak akkor volt hajlandó elhinni, hogy a forradalomnak s minden reménynek vége, amikor már az öt éves gyermek is kitűzte hajtókájára a pártjelvényt. Jóska csak ekkor indult útnak. Több viszontagságon átesve, merthát akkorra már a nyugati országok kvótáját betöltötték az előtte jövök, Tót Jóska is megérkezett Amerikába.

Itt azután o is, mint oly sokan a tennivágyók közül, az antikommunizmus kereszteslovagja lett. Azonban, velük ellentétben, Jóska nem alakitott szervezetet, ligát, egyesületet és szövetséget, hanem inkább beállt a meglevőkbe. Sőt, mivel sokat akart tenni és hamar, hát beállt mindenhova. Minden jó hangzású szervezetbe, szövetségbe, egyesületbe és ligába. De nemcsak, hogy beállt, hanem megérkezésétől kezdve, élete minden percét, energiáját a tehetségét és tudását az egyesületi harcnak szentelte. Nála jobban és lelkesebben senki sem kaszabolta a szélmalmokat!!!

Történt azután, hogy egy szép nap, jóval ideérkezte után, amikor éppen senki sem gyűlt, tüntetett vagy egyesületesdizett, Jóska hirtelen megállt és számot vetett önmagával. Egész éjjel osztott, szorzott, összeadott és kivont. Megtette az objektivitás által követelt három lépést és abból a távolságból célozta a mikroszkópját mozgalmi működésére. Tüzetesen átvizsgálta Amerikában tett minden lépését, minden szavát és minden leirt sorát, majd az elért eredményeket vette tüzetes vizsgálat alá és úgy megdöbbent, hogy napokig a csalódás transzában ténfergett.

Ugyanis amit Józsi felfedezett, az az volt, hogy a szélmalom kaszabolóssal itt New Yorkban csakis az idejét, erejét és főleg Istenadta tehetségét fecsérli, de eredményt nem ér el. Bármily odaadással is rágta a hasongondolkodásuakkal az egyleti gittet, alig figyelt fel rájuk valaki. Legnagyobb eredményük az volt, hogy hébekorba valamelyik washingtoni politikus megszánta őket és kacifántos angolsággal irt követelményeiket beiktatták a kongresszusi jegyzőkönyvbe. De ezt is csak azok a politikusok tették, akik magyarlakta vidékeket képviseltek és csak akkor amikor épp választás előtt álltak. De Magyarországot nemcsak, hogy nem voltak hajlandóak felszabadítani, hanem függetlenül szószéki állásfoglalásuktól, közösen és együttesen verték a hid pilléreit a két ország közé; majd amikor pedig felépült a hid, Jóska és a szervezetek agitálása ellenére is, tömegével özönlöttek Budapestre az üzletkötők és vigécek. Közöttük jó néhány szabadséghősből lett kalmár, akik most kalappal kezükben kilincseltek, kinálván "Kádáréknak"a kapitalizmus kecsegtető kellékeit.

De ami legjobban fájt Tót Jóskának, az az volt, hogy a magyar emigráció is látszólag keveset vagy éppenséggel semmit sem adott sem Jóska, sem pedig a szervezetek intelmeire. Mindenki ment a maga utján és jutott kompromisszumra a realitás, az emigráció izmusa, a

26