Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 4. szám
Ludányi Andrásné /Ada, Ohio/: AZ ELSŐ LÉPÉST MEGTETTÜK A napokban olvastam egy beszámolót a szétszórtságban élő fiatalságról, amelynek záró sorai a következők: "Ugyan, hol beszélnek ilyen szép magyar kiejtéssel idegenben született iskolázott fiataljaink...". Ezt nem először hallom vagy olvasom: "milyen szépen beszél magyarul." Tényleg szép teljesitmény gyereket úgy felnevelni manapság /egy más nyelvet beszélő befogadó országban/, hogy minden más gyereknevelési probléma mellett és azon túl, a szülő eléri azt, hogy a gyerekét megtanitja magyarul beszélni és a gyerekről azt mondják, "de szépen beszél magyarul." Minden elismerés a gyereknek és szülőnek az ilyen eredményért! Mert hány olyan gyerek van aki még Magyarországon született, sőt, talán még az iskoláiból is ott végzett néhány évet, de már nem beszéli anyanyelvét, vagy már nagyon töri a magyart. A magyar megmaradáshoz az első lépés az, hogy a gyerek megtanul szépen beszélni magyarul. De csak azzal, hogy "szépen beszél magyarul," még messze áll attól, hogy komolyan ismerje fajtáját és öntudatosan átadhassa majd gyermekeinek magyarságát. A gyermeket biztatni kell a helyes beszédre, de ne engedjük, hogy azt higyje, hogy ezzel mindent megtett, mert ha ezt elérte, akkor egy komoly második, magasabb fokon kell folytassa fejlődését. A szülőnek kell felhivni gyermeke figyelmét arra, hogy az első fokot elérte, de vár rá a második fok is. Szüksége van a magyarságnak arra, hogy minél több fiatal haladjon minél magasabbra ezen-a második szinten. Tanuljon meg jól olvasni magyarul, ismerkedjen meg a magyar irodalommal, földrajzzal, történelemmel, mert enélkül nem tudja teljesen felfogni a múltját, hagyatékát. És csak ezzel tud másokat megnyerni a magyarság megőrzésére példájával, Írásaival vagy tanitása által. /Ebben a szülők szeretet-teljes biztatása nagyon fontos: a gyerek is jobban szorgalmaz ilyesmit, ha látja, hogy az édesapja és édesanyja is fontosnak tartja!/ Az első lépés, a szép magyar beszéd, elérhető a családi kereten belül. Ha a szülő csak magyarul beszél gyerekéhez, a gyerek is legtöbb esetben előbb-utóbb magyarul fog beszélni szülőjéhez. Ha szeretettel kijavitja beszédében és minél több alkalmat megragad, hogy hallja a gyermek a magyar szót és 6 is gyakorolja azt /cserkészet, hétvégi magyar iskola, stb., keretein belül/ akkor elérhető az első fejlődési fokozat. A második foknál viszont, egy komoly alap megszerzéséhez szükséges a legtöbb esetben a formális oktatás, ami alatt egyetemen való oktatást értek. Ez miért fontos és miért kell? Az egyetemi diák komolyabban vesz bármilyen tantárgyat amit az egyetemen, egyetemi szinten tanulhat, mint amit idáig informálisabban tanult. Mivel komolyabban veszi, komolyabban is tanulja a történelmet, földrajzot, stb. Ez azért is van mert: 1. hetenként rendszeresen jönnek össze több órára, 2. a többi diák is egyetemi hallgató, tehát egy komoly csoport tevődik össze, 3. képzett tanár foglalkozik velük. Ez mind nagyon fontos. /Itt megemlitem: ügyeljünk arra, hogy olyan esetben, ahol nyugdijba megy egy-egy magyar nyelvvel vagy témával foglalkozó tanár, legyen utánpótlás: egy komolyan felkészült tanárt, pedagógust, magyar szakost szerezzünk helyét betölteni, mert tapasztalatból tudom, hogy nemigen tiszteltem, nem nagyon figyeltem, nem vettem komolyan az olyan tanárt, aki nem volt tisztában az anyaggal, s igy keveset is tanultam tőle. 22
