Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 4. szám
magyarságtól való ilyen mértékű visszavonulást fiamtól, vagy apámtól sem tudnám elfogadni, semmiféle magyarázat alatt, sez alól a kereszténység sem kivétel. A folyamat ugyanaz, mintahogy másutt tapasztaltuk. A Magyar Egyházból lesz Magyar Church /Igreja Magyar/, majd Hungarian Church /Igreja Hungara/ s végül csak Church /Igreja/. Egyházaink itt is a fáj dalom-mentes beolvadásnak az eszközei. A bencések meg mintha egy külön hivatást éreznének abban, hogy visszaadják a braziloknak azt, amit nekünk István király idején az olasz és német bencések hoztak. Ez nagyon szép és nemes feladat, de sajnos, nem látom benne fajtánknak, a magyarságnak az érdekeit. A bencések arra feladták a magyar újságot, a magyar rádiót és most vannak teljes visszavonulóban a magyar cserkészettől. A magyarázat mindig az: hja, kérem, a magyarság közönyös lett. Vajon egy katolikus templomot becsuknának-e azért, mert a hivök közönyösek lettek?????? Az itteni evangélikusok látszólag egy kicsit jobban tartjáka magyarságot, de ez csak fölületes kép. Oka az, hogy a szélsőjobboldal megnyergelte és demagógikus, üres szavakban kiélik magyarságukat. /Szegény Mindszenty ősszel készült ide látogatni. Itteni magyarjaink nagyon várták. Már csak azért is, hogy megfeddje a magyarságtól elrugaszkodott papjainkat. Mert o bizony megkérdezte volna: ez a gimnázium gyönyörű. De mi haszna van belőle a magyarságnak, édes fiaim? Bizony, néma hallgatás volna a válász, csakúgy, mint a buffalói magyar piaristáknál. Katolikus papjaink visszavonultak a katolicizmusba, a reformátusok és evangélikusok a protestantizmusba: s a szegény magyar balek ott maradt árván./ Itt ma a magyarság egyedüli gondviselői a cserkészek és a cserkészetből kinőtt kezdeményezések. Az ő énekkaruk és tánccsoportjuk tartja fenn a magyar kultúrát. A mi feladatunk — a Magyar Baráti Közösség feladata — az kell hogy legyen, hogy minden magyarban és elsősorban a magyar szekták /katolikusok, evangélikusok, baptisták, felekezetenkivüliek, stb./ vezetőiben felébresszük a magyar lelkiismeretet, hogy megértessük velük, hogy mindannyiuk fölé úgy borul a magyarság, mint a csillagos ég. A beolvadásnak másik szeles útja itt Braziliában az összeházasodás. Legértékesebb fiataljainknak jóval több, mint fele nem magyarokkal lépett házasságra. A gyermekek a legtöbb esetben elvesztek a magyarság számára. Ezért mindent el kell követnünk, hogy a fiatalok érintkezését más országokban — elsősorban Magyarországon és a történelmi magyar területeken — élő magyar fiatalsággal elősegítsük. Bezárkózott, emigráns politika ezen a téren is csak tragikus pusztulásra vezet. Nekem is nagy fájdalmat jelent, hogy feleségem testvérének a gyermekei — olasz nő az anyjuk — nem beszélnek magyarul. Külön penitenciának érzem, hogy ezen segitsek. A braziliai magyarság jelentős része anyagilag jól áll, sokkal jobban, mint az északamerikai, vagy kanadai magyarság. Saját fajtájának az érdekéért — tisztelet a kevés kivételnek — nagyon keveset áldoz. Fel kell itt rázni a magyar lelkiismeretet!! Érzem a Gondviselés kezét abban, hogy visszavezérelt ide. Ezzel a levéllel szeretnék megkezdeni egy olyan uj szakaszt, mely még jobban összeköt bennünket egymással. Inspirálni a szórványban élőkét, hogy időnként szétküldjenek egy körlevelet, ami az ITT-OTT mellett mégjobban összekapcsol bennünket. 18
