Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 4. szám
Cseh Tibor /Rio de Janeiro/: t BRAZÍLIAI levél Kedves Barátaim! Minden nap kora reggel és késő este lemehetek a tengerpartra reggel felfrissülés és torna miatt este meditációra tiz óra után mármár egy lélek sincs a viz szélén különösen ilyenkor '’télen" amikor a hidegebb estéken a hőmérő higanyszála 15 fok Celziuszra is leszáll /58 fok F./ itt a copacabánai parton a homok mintegy 200 méter széles s ott fönn a tág autóut — mindkét irányban három sávval — majd az ugyancsak széles járda mely riói hagyomány szerint nem aszfaltból van hanem mozaik-kövekből kirakva ott a járdán zug az élet egész éjjel vidáman nyüzsögnek a "kariókák" /a rlóiak beceneve/ egy pohár sor vagy cukornádpálinka mellett UI dögéi nek a vendéglők terraszain arrébb amerikai executivek és részeg holland tengerészek alkudoznak fiatal mulatt és fehér prostituáltakkal a vendéglői asztalok mögött mezitiábas kis néger gyerekek osonnakpár filterért cipődet kipucolják vakító fényesre de alamizsnát is elfogadnak s ha egyik sem megy,borotvapengével felvágják a nadrágod hátsó zsebét és elcsenik a pénztárcádat: élni kell feljebb emelve szememet Krisztust IátomaCorcovado ködbevesző ormán misztikus fényben lebeg kitárt karokkal hiv és megbocsájt itt lenn csak a hu I Iámok harsognak vadul ez a szabad óceán ezekben a napokban egy vad vihar "ressaca" ahogy itt mondják tombol a partokon nyolc-tiz méterre is felcsapnak a dühödt habok tegnap kidobtak egy fiatal hullát innen ti zméterre a túlsó parton van Európa ál Utólag mérhetetlen messze de messze van Bartók si rja is.................... § § § § Braziliába visszatelepülve még sokkal nyomatékosabban érzem annak a fontosságát, amiről annyit beszélgettünk egymással: a kapcsolatok megteremtésének és fenntartásának szükségét. A kommunikáción áll vagy bukik létezésünk. Nem idegen földre jöttem ide, hiszen tizenhárom évig éltem itt, mielőtt Amerikába kerültem volna. Sok barát várt itt és igen meleg, emberi szeretettel fogadtak. És jó volt érezni megint azt a meleg, brazil atmoszférát, aminek párját sehol másutt nem találtam, az emberségnek azt a fokát, ami lassan átalakította az itteni magyarokat is és minden más magyartól különbözővé tette. Mégis fájdalmas volt lemérnem azt, hogy 1963 óta — mióta Amerikába költöztem s azóta csak rövidebb időközöket töltöttem itt, utoljára 1967-ben — mennyire megfogyatkozott itt a magyar élet ereje. Ami megmaradt, szép, nemes és értékes. Elsősorban megmaradt a cserkészet. Megmaradt a Könyves Kálmán Szabadegyetem is. Tengődik még a Segélyegylet. Azután hosszú csönd és nem jön semmi. Végül sántikálva — nagyon sántikálva — jönnek egyházaink. Lapán a református templomban — mely a körösfőinek kicsinyített mása, fiastornyaival -- ma már kétnyelvű a fő-istentisztelet délelőtt tizenegykor. Az öregek /"régi magyarok"/ kedvéért van egy délutáni magyar szolgálat is. A katolikusok helyzete még rosszabb, mert a bencés papok teljesen visszavonultak a magyarságból a katolicizmusba. Ez nekem különösen fájdalmas, hiszen sok évvel ezelőtt mindent elkövettem, hogy kialakítsunk egy mindenek fölött álló, magyar gondolkodást s ebben erőteljesen együttműködtem bencés barátaimmal. A 17
