Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 4. szám

NÉPMŰVELÉS...

Zlatko Tomi&.ff'

Az 1950-es évek elején a horvát és szerb költészet valóságos knlturális forradalmat élt át. A hagyományoktól eltérő, a régi stilnst átlépő, uj elvont fogalomalkotás, újszerű kép és képzettársítások tagadhatatlanul a nyugati modern irányzatok következményei, /szürrealizmus, egzisztencializmus, stb./

Az uj irányzat különösen Horvátországban hóditott nagy teret. Követői között nem csak az uj nemzedék fiatal tehetségeit találjuk, /Dubravko IvanÚan, Zlatko Tomíciíf, Irena Vrkljan, Zvonimir Majdak/ hanem az idősebb korosztály érett költői közül is sokakat. /Vesna Parun, Jure Kastelan, Zvonimir Golob, Slavko Mihalic, stb./

Az uj hullám követői elvetve a régi formákat és kötöttségeket, egyéni, kísérletező útjaikon a fejlődésre is nagyobb teret és lehetőséget kaptak. Ma már szinte csak a "megújult" költészet dominál.

Bemutatjuk az 1930-ban született Zlatko Tomicic "A gólya" c. versét: /Csuka Zoltán fordítása/

Kétségbeesésében fölkelepelt.

Csőrét leengedte.

Szárnya felcsattant, kört irt le

a tető felett, a nész éjjelén — de párja nélkül.

Telihold volt. Az út ezüstös, tisztább a hónál.

Várt. Fehér madár. Nem jött.

Odalenn felcsörgött a lánc, valahol messze kutyák ugattak, ő virrasztott. És keringett az udvar fölött az ezüst éjszakában.

A tető megereszkedett. A fészek megritkult.

A síkságról szelek fújtak,

s egyik szálat a másik után

tépték le a fészekről. Ezalatt a madár

Tangan^ikán át

szomorúan szállt hazafelé.

És tizenhatszor ujult meg a fészek. Várta a költést.

A hím pedig azon a télen

ott hevert közel, a kazal mögött, a tarlón,

ahová zuhant, a részeg vadász golyójával a testében.

De párja nem találta.

Tizenhatszor űzte végig a költözködés törvénye az ősi Nilus zöld vonala fölött, szárnyai Szudán és Zambia fölött húztak el, ő pedig egyre hazája, Szlavónia után sóvárgott

vigas ztalanul.

S a hazatérésre.

Tizenhetedszer tért haza. Hajnal hasadt.

A nap még nem aranyozta be a diófát, a csordás sem szólaltatta meg a tülkét.

A fészekhez repült. A hazai kémény kormos szalmáján leejtette fehér, hosszú szárnyait.

13

Nagy K. Endre Columbus, Ohio