Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 4. szám

tetni nehéz dolog. Mégis eszközöket nem válogatva, ezt csinálják. Az uj magyar generáció mesterségesen belévert bűntudattal, a szlovák izzó gyűlölettel no fel. Ezzel táplálják a fiatalságot, mesterségesen felfütött bűntudatot a magyarországi fiatalság is kap eleget, de gyűlöletet a szomszédnépek iránt nem. Ezt a teljesen egyoldalú, a múlttal egyáltalán nem igazolható hangulatot hiába próbáltam megértetni ott másokkal. A magyarok nem merik, a szlovákok nem akarják tudomásul venni.

MOLDVAI CSÁNGÓ NÉPI VERS, 1877-ből:

Csángó magyar, csángó magyar,

Mivé lettél csángó magyar?

Ágról szakadt madár vagy te,

Elvettetve, eltemetve.

Egy pusztába telepedtél,

Melyet országnak neveztél,

Most se országod? Se hazád,

Csak az Ur Isten gondol rád.

Idegen nyelv béborit s nyom,

Olasz papocskák nyakadon.

Nem tudsz énekelni, gyónni,

Anyád nyelvén imádkozni.

Én Istenem, hová leszünk?

Gyermekeink s mi elveszünk,

Melyet apáink őriztek,

Elpusztitjuk szép nyelvünket.

Halljuk, még áll Magyarország,

Oh Istenünk, Te is megáldd,

Hogy rajtunk könyörüljenek S elveszni ne engedjenek.

Mert mi is magyarok vagyunk Még Ázsiából szakadtunk;

Ur Isten sorsunkon segits,

Szegény csángót el ne viritsd!

/Közölte az istensegitsi születésű, bukovinai székely László Mihály, a moldovai Forrásfalván végzett gyűjtése alapján, a Földrajzi Közlöny 1877-iki évfolyamában, a 198-ik oldalon. Forrásmunka; Mikecs László; Csángók — Budapest, 1941, Bolyai Akadémia /Kovách Aladár/ kiadásában./

Jegyzet: Az "olasz papocskák" kifejezés eredete az, hogy a moldvai

csángók egy része nemzedékeken át könyörgött magyar papért, a Vatikántól azonban csak olasz misszionáriusokat kaptak, akik az egyházi éneklést és a gyónást románul végezték. így a csángóknak a templom se lett menedékük az idegen tengerben. A szöveget az érthetőség kedvéért mai helyesirással irtam le, irodalmi kiejtés szerint .-Cs .T.

11