Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 1. szám

mezőgazdasági árak ás az igen drága gépezet váltja ki, hanem sugározza minden tömegkommunikációs eszköz. Ezen a ponton találkozik a gazdasági helyzetből adódó ideológia a múlt politikai tapasztalatával és a jelenlegi osztrák nemzeti értékrendszerrel. Az utóbbi két gondolatot összegezve arra a következtetésre jutunk, hogy ha parasztnak lenni ma nem jő,- magyar parasztnak lenni__Austriában meg ennoT

is valamivel rosszabb. itt sietek megjeayezni, hogy az osztrák kormánypolitika ezért a helyzetért nem vádolható semmilyen vonatkozásban. Az eddigiek folyamán nem találkoztunk olyan megkülönböztető törvénnyel és gyakorlattal mely az itteni etnikus csoportok ellen irányulna.

A magyar paraszti lét nehézségeire való rövid utalásra azért volt szükség, hogy könnyebben megértsük a mai házastárs kiválasztásának körülményeit és feltételeit. A házasodni kívánó fiatal legény vacrv leány lehetőségeit vizsgálva kitűnik a. fenti ideológia domináns szerepe, melynek hatására az utóbbi pár évben a vegyes házasság normája lépett előtérbe. 1950 óta a házasságok 56% volt falun belüli, 7% volt környéki magvarral, és 37% volt nem magyarral. A faluban töltött időnk alatt a 11 megkötött házasságból hét vegyesházasság /osztrák-magyar/ volt. Ezek után vizsgáljuk meg a házassácric vezető ut legfontosabb mozzanatait, a párválasztást diktáló ideálokat ás a mai fiatalok, találkozási körülményeit.

Az ellentétes nemmel való társadalmi érintkezés a lányoknál /régen éppúgy mint ma/ előbb kezdődik mint a fiuknál. A szankciót pontos korhoz nem kötik, viszont a tizenötévesnél fiatalabb leánkó"■ és a tizenhat évesnél fiatalabb "firfigyerak maraggyon csak odahaza.' A szülői szigor egyik jellegzetessége, hogy a legényeket rövidebb gyöplün” tartják mint a velük egyidős lányokat. Sok helyen a fiukat jobban védik a nemi témáktól és a trágár tréfáktól, mint a lányokat. Ä lányokat hamarabb ’érlelik mint a fiukat. Szeretik ha a lány minél előbb elkerül a háztól.

Ritka az olyan szülő aki a tizenhatéven felüli lányát egyáltalán nem, vagy csak az évi bálokra engedi el. Ha meg is kérdezik a szülök eleinte, hogy hová mennek a tizenéves gyerekeik, "kis pörülcssel'1 szabad kezet kapnak a fiatalok. Az ifjúság fo találkozási helye a Horváth kocsma, házinevén "Sáj," mely a középszeren található a tüzoltóházzal "vizavi.” A Sáj egy mindenki, által használt utcára nyiló TV-s kocsmahelyiségből /ahoi "egész nap van nip”/, egy bolthelyiségből és egy nagy teremből áll. Az utóbbi az előzőek mögött van külön bejárattal a r,küzf felöl, ahol majdnem észrevehetetlenül be lehet osonni este. Ebben a teremben található egy bárpult, egy zenegép /többnyire modern rock lemezekkel/ és öt box. Harmincnegyven ember részére van ülőhely ami között található egy kis tánchaly. Egész éven át /a böjtöt kivéve/ minden szombat és vasárnap este hét órától legalább éjfélig hangos a Sáj : a Wurlitzer zenétől, a táncolástól és a fiatalok hangjától.

A "Sájho való járás” az utóbbi idők fejleménye. 1962-ben kezdődött, amikor az újonnan beszerelt TV és az akkor népszerű "Lowinger" osztrák program odacsalogatta a fiatalokat. Az ezt megelőző időkben a lányok a "szeretőiket" otthon fogadták 'szülői felügyelőt alatt. A legények általában csoportosan /2-10/ látogatták a lányokat. A komoly szándékú legénytől aztán lemaradoztak a "kollégái". A második világháború után többnyire egyenként jártak már a lányokhoz, de mint azelőtt, több "szeretőt tartottak." /A szeretotartás nem jelentett mindig szexuális kapcsolatot./

A mai kocsmára járás az udvarlást felmenti a szülői felügyelet alól. Ha eleinte volt is ellenállás a szülők részéről, ma már nagy