Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 4. szám
ERDÉLYBEN /részlet/ Mely ördög súgta, hogy kettészakadjunk, Hogy szétrepesszük a szent levelet, Mit diadalmas őseink irának, Szivök vérébe mártván kardjokat? Kettészakadtunk, és a szép levélből Rongyok levének, miket elsodort És sárba dobott a századok viharja. Tartottunk volna össze: a világ most Tudná hirünket, nem volnánk kizárva A templomból, hol a nagy nemzeteknek A tisztelet tömjénét égetik. Tartottunk volna össze, nem törölnénk Szemünkből annyi fájdalmas könyüt, Midőn forgatjuk reszkető kezünkkel Történetünknek sötét lapjait. A porszemet, mely csak magában áll, Elfuja egy kis szellő, egy lehellet; De hogyha összeolvad, összenő, ha A porszemekből szikla alakul: A férgeteg sem ingathatja meg! Fontoljuk ezt meg, elvált magyarok, Amit mondtam, nem uj, de szent igaz. Az események romboló szele Nem fu jelenleg, és a porszemek Nyugton hevernek biztos helyükön; De ha föltárnád a szél, mielőtt Eggyé olvadnánk, el-szétszór örökre A nagy világnak minden részibe, És soha többé meg nem leljük egymást. Petőfi Sándor Koltó, 1846. okóber 26» 7
