Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 3. szám

LEVÉL EGY VERSÍRÓ ASSZONYHOZ

Kedves Asszonyom! — Verseit gondosan átolvastam. Szép gondolatok vannak bennük, néhány jó ötlet is. A szép gondolatokat már ezer formában megirták: ezeregyediket kell kitalálni. Lényegében ebben áll a versirás művészete. Fontos a gondolatok kristálytiszta viszszaadása, a képek, absztrakciók tökéletes metszése. S gondosan kell vigyázni a szép magyar stilusra. Itt kinn külföldön szinte észrevétlenül fettőzodik a nyelvünk. Jól tudom, mert több mint huszonöt éve elhagytam a hazámat. Maga frissebben érkezett, alig két éve. S lám az idegen nyelv szelleme hogy kikezdte már az anyanyelvét! "Száz szólásokkal" — Írja egy helyen. Helyesen: száz szólással. A magyar gyűjtő fogalmak esetében csinján bánik a többesszámmal. Túl sokát használja a kötőjeleket is. Esztergomi-nyár, földetszagló, szomoru-füz, stb. Ide sehova nem kell kötőjel. A szomorúfüzet pedig egy szóban Írjuk. Különben a magyar nyelv szelleme szerint nem egy fafajtára, hanem egy pillanatnyilag rossz kedvű, szomorkás fűzfára gondolunk. Ajánlom, hogy valamelyik könyvkereskedőnél vegye meg a Helyesírási Tanácsadó Szótárt /Deme-Fábián, Terra kiadás, Budapest 19 70/, mert a verseknél különösen fontos a makulátlan helyesírás, hiszen egyetlen anyaguk a szó.

Kerülje a giccses kifejezéseket /toliam sírva dalol, sugárzik a tudás gyöngye, elhunyt a drága világ stb./. A vers erőt kíván, még akkor is, ha szerzője nő. S az erő legfontosabb eleme az egyszerűség. Ne keresse az erőltetett finomságokat. /Pl. az egyik helyen: "ó, te kedves barátom." Ehelyett csak ennyi: barátom — sokkal többet mondana. Ez persze bajt okozhat a szótagszámmal, ritmussal. De éppen ezeknek a problémáknak a megoldása a költő művészi munkája./ Látom, hogy nagyon szereti az elvont fogalmakat. Ez szép is, mert sajátos, filozofikus hangulatot ad a versnek. De vigyázzon arra, hogy az elvontat mindig konkrét képekkel Írja le. Különben önképzőköri nagyképűsködés lesz belőle. Például József Attila "Külvárosi éj" c. versében ez a két sor: "benn fuldokolva ég a lámpa,/ napszámos virraszt egymaga" — milyen tökéletesen leírja a külvárosi kocsma nyomorúságát,anélkül, hogy egyetlen absztrakt fogalomhoz nyúlna. De hatása révén mégis a nyomorúság elvont képe vetődik elénk.

A másik nagyon fontos dolog a képeknél az asszociációk pontossága. Ne írjunk le olyan hasonlatokat,melyek — ha kielemezzük — megmosolyogtatnak, vagy értelmetlenek. Például "New York" cimü versében azt írja: "ajkamról a könny megtépetten lecsorog." Könnye az embernek nem az ajkáról, hanem egy másik szervéből, a szeméből folyik. S mivel folyékony, nem lehet megtépni. Sokkal költőibb lenne, ha azt irta volna csupán: sirok. Legsikerültebbnek "November végén" cimü versének három utolsó szakaszát tartom. Ebben irta le legszebb sorát: "a halál árnyékán pihen a lomb."

Ne haragudjon az őszinte kritikáért, de hízelgésnek nincs semmi értelme. Olvasson sokat, főleg Juhász Gyulát, Illyést, József Attilát, Csoórit, Csanádit s az erdélyiek közül Kányádit, Farkas Árpádot, Hervay Gizellát. A kintiek sorából Tűz Tamást, Gyékényesit, Faludyt, Fáy Ferencet s az ITT-OTTban Nagy Károly Endrét. Próbálkozzon meg a prózával. Minél egyszerűbb stílusban, annál szebb lesz. Dobja ki jelzőinek háromnegyed részét az ablakon. Mondatszerkesztéssel , a magyar igék pazar árnyalati gazdagságával pótol ja. Magában mély emberszeretet él, nyitott szemmel jár, sok mondanivalója lehet, ha megtalálja a formát. Minket különösen a magyarsággal kapcsolatos mondanivalói érdekelnek: mint nemrégen érkezett magyar sok érdekes dolgot leirhatna, amit mi, régen itt élők nem veszünk észre.—Cs.T.

31