Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám
Fölmutatnám nektek kitépett szivem és a tóba önteném tartalmát: verdeső véres vágyakat hogy a belőle égnek emelkedő pára eloszlassa a Ködöt De minden hiába . . . torkomban sirás fojtogat — A tó felett szelid bé'kitő alkonyat öleli imára lelkemet Mig borongok a mára a múló óra eltemet Tábory Maxim Kinston, NC /Pályázatra/ ROHANÁS . . . Rohanás, nyüzsgő forgatag, fényözön, villogó reklámok, gépek, emberek, gépemberek, haza vajon hogyan találok? Mindenre elszánt, s közömbös arcok, lezajlott, s le nem zajlott harcok, fejemben kering millió ürladik, a huszadik század, s a ki tudja hányadik. Fogytán az erőm, undor fog el, Neander-völgybe vágyom .... Az X.-ik utca sarkán mindezt ükapáim szemére hányom. Egy karcolás még a tó jegén, mindössze ennyi az enyém, s enyém az egész világ, mit a képzelet foga rág. Bartók Zoltán New Brunswick, NJ 30
