Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám
KÖD A TAVON A dokk mögött baljós szeszéllyel hajnali ködök ömlenek szerte-széllyel a tavon Én hallgatom hallgatagon a tó dalát A pára elfedi a túlsó partokat. Mig mi viseljük az élet cifra rongyát az Odaát mint egy Rorschách-folt borong át és reszketve találgatjuk hogy a Lesz mit tartogat Bámulunk a látcsőbe bután de a pára sürü, kapkodunk elméletek után hasztalan — röntgennel akarjuk képpé formálni a képtelent halálos gamma sugarakkal próbáljuk életre kelteni a halált — végtelent kereső szemekkel vakon meredünk a semmibe fogcsikorgató daccal hajhásszuk magunkat mindenkiben életre éhes szájjal harapjuk a végtelent! Én velünk szenvedek mert bennem bennük vannak Mi lesz a sorsa magános magamnak? Ádáz erővel agyamba vájnék hogy ujjaimmal fölturjam az elemezhetetlen megoldást 29
