Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám
VILLANÁS A MÚLTBÓL Sirályok csapkodására emlékszem. Szerelmespár ült a pádon közel a Lánchid oroszlánjaihoz. A Várból jöttem, andalógva. Széchenyi hidja más mint a többi, megállit időnként s elgondolkodtat. Csendes-nyugodt elmélyedések, mint ahogy a Duna hömpölyög, vagy futó villongások csupán, mint a sirályhad szárnyalása. Szemfényvesztő akrobata mutatványok. Duplaszaltó a hid felett s mint elejtett kő madár bukik a vizre, de ismét fenn van már belehasit a napsütésbe. Villamos csilingelt a parton. Álltam a hidon, semmi dolgom nem lévén csak néztem kutatva Budát és Pestet. Szép elmerengés a mából, oly messze a múlt, oly tiszta, csendes minden itt belül. A neonfényes esték meséi, harmatos fü a Szigeten, álmos hajnali harangszó mind felsorakoznak most, mint az ólomkatonák hajdani szobám falipolcain. Gyermeki álmok, magyar lélek, Csak el ne hagyjatok mig élek! Hadd álljak meg néha a Lánchidoni Nagy Károly Endre Columbus, Ohio 28
