Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám
emigrációs ut nem az. Annak is, ennek is a kommunista ideológia szab irányt. A magyar utón viszont nem azt nézem, előttem-e, mögöttem-e a vöröscsillag, hanem Petőfivel vallom.’ Az isten tudja mit cselekszik, Magas tervében nem lát a vak ember S kérdőre vonni ötét nem szabad. Rákülde a tengerre engem, Lelkembe tette az iránytűt, Amerre ez vezet, megyek. Az a szórványmagyar, aki a leikébe tett iránytű minden kilengését, rezzenését érzi és reá is meri magát bizni, az előbb-utóbb rátalál a harmadik útra s nem téved le onnan többet még a legsötétebb éjszakában sem. Azonban erről az útról, amit egyesek a magyar vallás utjának is neveznek, más a kilátás Magyarország felé is, mint a másik kettőről. Az emigrációsok egyre hangoztatják, hogy megkülönböztetik Magyarországot a rendszertől, a valóságban azonban folyton összekeverik a kettőt. A magyar utón járó ezzel szemben felismeri, hogy a megkülönböztetés ezen a történelmi ponton nem minden esetben lehetséges, ugyanakkor viszont állandóan disztingvál a kettő között. A magyarázata ennek a látszólagos ellentmondásnak az, hogy az emigráns -- minden hangos történelmi folyamatosságra való hivatkozása mellett — pillanatember, egyetlen életcélja a sztátuszkvó megváltoztatása, mig a másik történelmi perspektívában érez és gondolkodik, az adott helyzet túlélésére, tulhaiadására rendezkedik be. A két felfogásból két erkölcs adódik. Az emigrációs célhoz, a vallásos magyar irányhoz mérten értékel. A két eljárás eredményezhet ugyan azonos birálatot, de sok esetben eltérő, esetleg ellentétes állásponthoz vezet. Ha pl. adott helyzetünkben bármi olyan történik, ami a szórványmagyarság és Magyarország viszonyát javitja, az emigrációs természetesen csak azt látja, hogy ezáltal "a rendszer" helyzete erősödött, hogy elfogadhatóbbá, szalonképesebbé vált úgy a külföldön élő magyarok, mint Nyugat számára általában — ez pedig az emigrációs céllal ellentétes fejleménys igy számára csatavesztéssel egyenlő. Ebben igaza is van. Társa viszont azt mérlegeli minden uj fordulatnál, mennyiben esik egybe a harmadik ut irányával, azaz, mennyiben hasznos az összmagyarságnak hosszú távlatban. És mivel igy itél, megesik, hogy olyasmit is pártol vagy kezdeményez, ami történetesen "a rendszer" részére is hasznos. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy a harmadik ut követője nem tartana^sokminden egyebet is hasznosnak, olyant is, ami a rendszernek egyáltalán vagy legalábbis pillanatnyilag nem hasznos. Ezek eléréséért tovább dolgozik, ha lehet, az emigrációsokkal karöltve, ha nem, nélkülük. Én régen a harmadik utat választottam. És mivel azt választottam, számomra a szórványmagyarság jövője magasabb szempont, mint az emigráció politikai célkitűzései. Ebből a szempontból pedig fontos, hogy legyen dialógus a szocialista Magyarországgal, mert Sinor Dénessel egyetemben tudom, hogy más Magyarországunk nincsen. Hogy mi volt, mi lesz, más kérdés. Ez van. Nemkell minden tekintetben szeretni, de teljesen elutasítani, elszigetelődni tőle sem szabad, mert akkor végünk van. A harmadik uts ösvény Magyarország s az összmagyarság jövője felé. Az emigrációsok rágalomhadjáratukkal járhatatlanná akarják 13
