Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 2. szám
látom ez ünneplést. Mint a szászvárosi református kollégiumnak nyolc éven át volt román diákja, közelebb lépve a magyar nyelv és irodalom ismeretéhez, Arany János balladáiban jöttem rá először a magyar vers ’^szépségeire. Nemcsak a magyar irodalomban, hanem a világirodalomban^is páratlan balladáinak hosszú sorát — Tetemrehivást, Zách Feliciánt, Ágnes asszonyt, A walesi bárdokat — oly szenvedéllyel sajátítottam el,^ hogy^nagy részüket ma is lendülettel szavalom. Múlt év őszén a kolozsvári Bolyaiegyetemen, be nem jelentett látogatásom alkalmával, a magyar irodalom tanszékéről, rövid időre megzavarva és elfoglalva a professzor katedráját — erről nyilvános bizonyságot is tettem. Az eszme, amely költői alkotásaiban egy^életen át végigkíséri a költőt? minden, ami állandó értékű, szép és nemesitő, a népből ered. A népből, a népnek gazdag tradícióiból, nyelvének kimeríthetetlen kincseiből meritett ihletet hatalmas müvének, a Toldi-trilógiának megalkotásában is. Ez eszme és a Toldi müvével való találkozásom teremtett bennem alkotásaival állandó lelki kapcsolatot. A múlt év nyarán testileg odaláncolva az ágyhoz, hosszú betegségem alatt, lelkem szabadon szárnyalt és sokszor állapodott meg Arany Jánosnál is, táplálkozva^verseinek szépségével. Egy forró nyári napon, egyik kezelőorvosomnak, dr. Kahána Ernőnek, aki irodalmilag teljesen felkészült székelyföldi hontársam, szenvedve e tikkadt melegtől, halkan elszavaltam Toldiból e sorokat? Eg a napmelegtől a kopár szik sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta? Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben, Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben. Álmomban e verssorok és Toldi tovább kisért. Másnap megkértem orvosbarátomat, hozza elő könyvtáramból a^Tolditrilógiát és olvasgasson belőle, hogy igy űzze el ő is az unalmát, amely valószinüleg rajta is erőt vett a hosszú idő alatt, amely hivatásánál fogva betegágyamhoz^láncolta. Nem kellett Toldi Miklós trilógiáját a piacról vásárolnom. Aranyozott köntösben ott diszelgett könyvtáramban. E díszpéldány értékét számomra emelte az, hogy mint "jutalomkönyvet" nyertem el a szászvárosi kollégium igazgatóságától érettségi vizsgám alkalmával, "tanulmányaimban tanúsított előmenetelemért," miként azt a könyv előlapja hivatalos aláírással és pecséttel igazolja. E könyvvel együtt vittem el, mint román diák, ez intézet első diját, az aranyat, a "magyar nyelv és irodalomból." Emlékezésemet fütötte az a több mint félszázad, ami azóta lepergett és lelkesedéssel fogtunk hozzá a trilógia olvasásához. Heteken át és hónapokon^keresztül, napi adagokban, szűkén lemért órákban, dr. Kahána következetesen, de minden nást félretéve, olvasta ágyam mellett izes hangsúllyal elejétől végig a trilógia három részét, az utolsó betűig. A magyar pusztai nép e derék, legendás fia, Toldi, igy lett hü társammá a testi szenvedések hosszú hónapjai alatt. Érthető tehát mindkettőnk meglepetése, amikor ez olvasás 22
