Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 2. szám

san és sokáig ráhagyatkoztunk az ősi múltra épült, a családi és nemzeti folytonosságba beágyazott keresztény hitre, E beágyazottság azonban csak támasz lehet, de nem ^ volt sem maga a hit,^ sem annak záloga. Minden egyénnek, minden nép minden egyes nemzedékének újra meg újra meg kell küzdenie a hitért úgy, mint Jákobnak az^Isten angyalával. Nem szabad elereszteni az alkalmakat, a lehetőségeket még halálos fáradság miatt se, mindaddig, mig Isten meg nem áld bennünket.

Ez az Isten akarata. Isten fiatal. ^ Övé a jövő. 6 nemcsak a múlt, a hagyományok, a valamikori nagyságok tudója vagy^féltékeny vigyázó ja, hanem az újnak, a fiatalnak, a holnapnak az^előhívója egyénekben és népekben, akik nem adják föl magukat. Ezért nincs helye a csüggedésnek. A mi szivünk megremeghet a nehéztől, az ismeretlentől, ellehetetlennek látszótói, Isten azonban az egyének és nemzetek jövőjét sokszor a lehetetlennek látszó holnapba rejtette el: nekünk kell nekilátnunk, hogy azt előhozzuk.

Százados, tragikus és hősies küzdelmekben hazát vesztettünk« majdnem csak talpalattnyi földünk maradt. Okait tudjuk. — Többszázados törökdulás ment át rajtunk és a nemzet testén hordta súlyos következményeit: az elernyedtséget, a betelepüléseket. 18^9-ben

saját dinasztiánk tiport el bennünket orosz csizmával. A végzetes Trianont követte a még végzetesebb kiszolgáltatásunk Yaltában és 1956-ban a nemzetgyilkos kommunista rendszernek.

Ebben a ^minket perzselő tűzvészbe persze mi magunk is beledobtuk száraz és mindig ujrameggyujtott gerendáinkat: hitetlenségünket és árulásainkat egymással szemben, káromkodásunkat, közéleti könnyelműségünket és legutóbb azt, hogy népünk kényelemszeretetből segédkezet^nyújtott a magyarság termésének alattomos lekaszabolásához. 1956 és 1971 között párt segédlettel hárommillió és százötvenezer magyart gyilkoltak le anyaméhben. Ez a csonkaország lakosságának egyharmada. Es ki tudja, egyedül a jó Isten, talán még el sem értünk a vészkiáltáshoz.

Mégis, mielőtt^szemeim megtörnének, nem ember, nem puszta érzelem, hanem Isten és őseink mondatják velem és ezt szeretném minden magyar párnája alá tenni, legyen bárhol széles e világon, hogy ne legyen nyugta az ösztökétol halála órájáig: a megmaradt kevésből újra kell építenünk a hazát. Ez a dolgunk ezen a világon. Ettől megszabadulni nem tudunk, csak elbújni előle.

Ez a végrendeletem azoknak, akikkel találkoztam, akik hallottak rólam vagy akik elkerültek. Tegyétek félre a versengést, a mértéktelen nagyravágyást, a ki-ha-én-nem magatartást. Nem nézve se jobbra, se balra, mindenki ott tegye mega magáét, ahova az élet állitotta. Teremtsünk keresztény hitre épülő egyházi közösséget. Legyen a családban gyermek Isten akarata szerint. Ez áldás és jövő, bármit mond a világ, A gyermek kapjon a ^családban, a hétvégi iskolában, ha mindennapira sehogy sincs lehetőség, krisztusi hitet magyar nyelven, magyar öntudatot. Fiatalságunk lelkében tegyük izzóvá a magyar ígéret földjének megszerzését. Mindezt gyűlölet és ellenséges érzés nélkül, csak munkával, hitben és áldozatban.

Tanuljuk meg és használjuk idegen népek gazdag tapasztalatát és forditsuk ezt a^nagy célra. Csak ez a lelkesedés helyénvaló, amelyet a munka nehézsége, a^szenvedés hosszantartósága mindig újraéleszt: amelyet kiolt,^az ártalmas és megront bennünket.

E sorokkal szeretném megköszönni minden magyarnak, a szervezőknek és résztvevőknek, egyháziaknak és világiaknak, a katolikus Egyházhoz és a keresztény egységhez tartozóknak a jövetelemmel kapcsolatos előkészületeket, fáradságot, igyekezetét, anyagi áldozatot

17