Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 1. szám

Cseh Tibor (Midland Fark, N. J.):

GONDOLATOK EGY TEMPLOMBAN

Hajtsd a hajót! Ha az voltam is: legárvább a világon:

Kezemben a szövetség rózsája^ virágzik minden szenvedésem árán.

Hajtsd a hajót! S mindenütt hol a lélek-szarvas legel,

mindenütt, ahol az élet-madár

dalol és mindenütt, ahol elhagyatott ember

él: körül a világon! Hajtsd a hajót!

(Sinka István: Szigetek könyve)

Verőfényes, szép szeptemberi délelőtt volt. Szent László temploma előtt utcahosszat magyarok ezrei szorongtak a városból, a környékről, messze földről. Katolikusok, római és görög szertartásuak, kálvinisták, lutheránusok, unitáriusok, gyakori és ritka templombajárck jöttek, hogy osztozzanak az egyházközség örömén, hogy köszöntsék a megújult köntösű, szép magyar templomot és hogy lássák és hallják Mindszentyt. Az ősz főpap bibor talár helyett torockói himzésü, népi paoi ruhában, a templom elé ácsolt alkalmi emelvényről szólott az egybegyűltekhez.

(Több is van már ezekből a szép magyar papi ruhákból New Brunswickon. Helyi asszonyok himezték, egy áldozatos példáju, evangélikus felekezetű magyar asszony kezdeményezése nyomán.)

Mindszenty beszédét a magyarság megmaradásának gondolatára épitette és hiveit a konzervatív erkölcsiség megőrzésére, a magyar templom és a magyar iskola megtartására buzdította.

(Intelemre volt is ok. A szépen működő, mindennapos magyar iskola mellett éppen ezekben a hetekben szakadt ketté a nagymultu hétvégi iskola, magyart a magyarral szembeállító gyűlölködés miatt. Egyet is nehéz fenntartani. Kettőt könnyebb? Égy darabig lehet. Amig tart az önpusztító magyar düh erőforrásából. Aztán lassan mind a kettő elsorvad. Ezeréves példák vannak rá.)

Erőteljesen és bőségesen locsolta a biboros a szentelt vizet a templom falára. Mintha ezzel a mozdulattal is azt sugalmazta volna: dacolj az időkkel! Maradj meg magyarnak!

(Kétségbeesett küzdelem folyik néhány megmaradt templomért. A nyujorki magyar református egyház éppen ezen a napon égette el adósságlevelét, évekkel megelőzve a törlesztés törvényes dátumát. Passaicon néhány katolikus magyar család ereje tulfeszitésével próbálja megtartani templomát és magyar iskoláját. Az iskolához a reformátusok is csatlakoztak. Még egymással is ölre mennek a derék passaiciak, hogy ki milyen bálát, ételvásárt, pikniket rendez érte. De amikor egy igazi magyar ünnepe lehetne ennek a magyar közösségnek, amikor odatéved néhány erdélyi magyar iró — Sütő András és társai — akik a magyar megmaradási küzdelem legkeservesebb frontján állják a sarat emberséggel és becsülettel — alig húszán lézengenek a nézőtéren. Annak is a fele messziről jött, hogy harmadszor vagy negyedszer hallja azokat, akik ugyanannyira a mieink, mint a csikábói, vagy a,torontói, vagy a klivlandi költő. Hol voltak az itt — annyi nehézség árán felnevelt — magyar fiatalok? Mivel tudja ez a magyar közösség ezt a magyar élményt fiai számára valaha is bepótolni? Vacsorával? Piknikkel? Márciusi ünnepéllyel? Hiszen ide most a va-7