Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 1. szám

lóságos, a szülőföld minden stigmáját hordó, mindennapos március 15 suhant be. Annyira elfásultunk, elkoptunk már, hogy a célt összetévesztjük az eszközzel, a lélek ösztönös Ítéletét az igazságtalan, embertelen vádaskodással? Minek neveljük fiainkat? Könnyesszemü

ünnepélyeinken felvonulási gárdának? Keserű önigazoló dokumentumnak a családi emlékkönyvben, várva, hogy mikor csukódik rá a kapocs? Vagy a magyar élniakarásnak? Az üres székeken a halott költő sorai foszforeszkálnak *

mindegy már Párizs Berlin London Róma vagy Sidney vagy majd a Buenos Aires-i sörtés cédrusok alatt kurjantjuk életre a halottakat a halottakat akik már hisznek ha meghalok temetőbe visznek

(Gyékényesi Györgyi "Esti ének.")

Halottak életre kurjantása! Az erre járt erdélyiek látták, hogy nemcsak otthon vannak marosszentimrei templomok.)

A hercegrpimás felidézte a becsukott, vagy eladott amerikai magyar templomok történetét.

(A lelkekben szüntelenül kisért az elnémult harangok látomása. Mi lesz tiz év múlva? Húsz év múlva? A fiatalok szétköltöznek. A végtelen kertvárosok nyomtalanul felszivnak. A papok öregednek. Utánpótlás nincs. (S ha lenne, csak Sütő András vagy Csoóri Sándor földjéről lehetne.) A magyar településeket fojtogatja a portorikói és fekete népi gyűrű feszitő ereje. A hét-nyolc felekezeti közösségbe, megannyi egyesületbe,politikai frakcióba szétszabdalt magyar ság anyagi ereje, áldozata szétfolydogál apró csatornákon a temérdek amerikai, népi óceánba. Katolikus magyarok abban reménykednek, hogy kivivják magyar nüspökség felállítását. Többen drámai felhívással fordultak Mindszentyhez ebben az ügyben. A bíboros megígérte támogatását. De vajon változott-e a helyzet az utóbbi évtizedekben?

"1926-ban, Walsh, a trentoni egyházmegye akkori püspöke, jelenleg newarki érsek, Hemm János magyar jezsuita szerzetes tiszteletére rendezett banketton több amerikai újságíró jelenlétében mondotta magyar papjainak: — Minél gyorsabban végzitek el egyházközségeitekben azt ármunkát, hogy híveiteket igazi amerikaiakká alakítsátok át, annál kedvesebbek vagytok szivemnek. — A papok még kitartanak, de örökké ők sem bírják." (Kovács Imre: A néma forradalom, 1937.) ............

"Nemzeti örökségünk megőrzésével és ápolásával mi egy uj szint és egy uj szépséget akarunk adni ahhoz a gazdag valósághoz, ami A- merika." (A templomszentelés értesítőjéből, New Brunswick, 1973.)

(Ez utóbbi Juliánusz és Vazul magyar ferences atyák szava. De vajon érzik-e^ az amerikai egyházak mai vezetői a tömegek leikéből jövő, forró vágyat? Hogy az "etnikek" Amerika uj arcát úgy szeretnék formálni, hogy benne lelkűk külön vonásait élő valóságban megtarthassák s ne csak mint kegyeletes múzeumi ereklyet — "heritage" kultusz — ünnepnapok vitrinében őrizgessék. S hogy ez a vágy nemcsak öregek nosztalgiája, hanem az identitás-keresésnek sürgető vágya fiatal lelkekben is:

8