Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 2. szám

mint nyugaton. De ugyanakkor ez is tény® nem vesztette el hitét a jövőben az, aki lakást vásárol—rendez be és szorgalmasan gyűjti, kamatoztatja a pénzét.

Mindebben nyoma sincs, szerintem, a "nyugati materializmus és nihilizmus" hatásának® a rendesebb, korszerűbb életkörülmények megteremtésének óhaja — a következő nemzedék számára is2 — önmagában még nem materializmus (nihilizmus pedig éppen nem) sem nyugaton, sem Magyarországon. Ft. Vitéz is valószinüleg csak az olyan kispolgárias magatartásra, életfelfogásra gondolhatott,^ aminél az anyagiasság kielégíthetetlen végcéllá válik. Nos, kétségtelen, hogy ez is van mindenütt, igy Magyarországon is® eleget polemizálnak otthon is ellene (persze sokszor olyanok, akiknek -- akárcsak emigránsainknak^—az autójuk, útlevelük, esetleg két házuk de faktó megvan már, s háromszor annyit dugnak zsebre havonta, mint a melós, akit megrónak, hogy nem eléggé idealista — bocsánat a kifejezésért). Ellenben nem bizonyított tény, hogy pl. a szaporodás alacsony szintje, ami a magyarországi értelmiséget és vezetőséget éppúgy aggasztja, mint a szétszórtságot — csupán a lakosság kispolgárias anyagiasságára vezethető vissza. Az egykézés nem éppen uj probléma. Bonyolult dologról van itt szó, amit nem lehet egyszerű frázisokkal elintézni .

De ha ^mégis ug^r volna, ahogy Ft. Vitéz Baán mondja® akkoris felelőtlenség részéről mindenért a hazalátogató magyarokban keresni a bűnbakot. Magyarország nem él vákuumban® nagyonis jól volna a magyar nép informálva arról, milyen az élet máshol, a "hazalátogatók" nélkül is. Olvasnak, rádiót hallgatnak,^filmeket, _tévét_néznek, maguk is utaznak s elöntik őket minden idényben a külföldi turisták, akiknek csak kis hányada a hazalátogató magyar.^ 1972-ben 6,386,'iOO (!) külföldi fordult meg Magyarországon, ezekből 988,191 nyugati; ugyanakkor 1,366,270 magyar állampolgár járt külföldön, 250,10^ nyugati ill. nem-szocialista országokban. (M.S.ZS., 1973») Igaz, a rokoni kapcsolat fontosabb, mint az idegenek puszta jelenléte , de akkor sem valószínű, hogy a "materializmust és nihilizmust"

— ha erről valóban lehet beszélni -- hazalátogatóink terjesztik elsősorban.

Persze ez nem jelenti azt, hogy mind ártatlanok. Mindegyikünk ismer olyanokat, akik hazautazván — hitelre -- szórják a pénzt, lekezelik volt honfitársaikat, s dicsekszenek azzal, amijük sokszor nincsen. Am az otthoniak többször átlátnak a szitán mintsem nem® utálják őket, köpnek utánuk. Az ilyenek a valóságban nem sok vizet zavarnak.

Természetes azonban az, hogy az emigráció — a szétszórtság — puszta léténél fogva sok tekintetben erős negativ hatással van a magyarországiakra, különösen a műszaki-értelmiségi és szakmunkás fiatalok egy hányadára. Ezek meg vannak győződve arról (részben a nyugati szituáció helytelen ismeretéből kifolyólag, de részben^ helyesen) , hogy "odakint" gyorsabban és jobban érvényesülnének, főleg, de nem csupán, anyagilag (mivel az előmenetelre való lehetőségek más vonatkozásban, szellemileg, a felelős pozícióba való bejutással kezdve, korlátozottabbak Magyarországon, mint a nagyobb társadalmi mobilitást megkövetelő, szélesebb és szabadabb piacnak dolgozó kapitalista ipari struktúrában). Es alig van köztük olyan, aki ne tudna személy szerint olyan^56-osról, aki itt műszaki vonalon "befutott" (a régebbi emigráns rétegek vonzóereje e tekintetben egyenlő a nullával). Természetes tehát, hogy ezek között a fiatalok között ez a tudat sokszor elégedetlenséget vált ki. Ezen azonban nem változtatna lényegesen az, ha a hazalátogatók száma hirtelen leapadna»

9