Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 2. szám
a nyugati siker mitosza ebben az esetben talán csak még erősebbé, kecsegtetőbbé válna. "Vegyük tudomásul," Írja Mesterházi Lajos az Uj Irás^L973« 2. számában, hogy "ott, ahol ez idő szerint a kapitalizmus többet tud adni, ismert történelmi okok következtében, a dolgozó embereknek, mint ^ amennyit mi tudunk adni, ott, csupán az elvont ^igazságosság jegyében. nem fogják a tömegek megdönteni a fennálló rendszert." A ^kutya pontosan itt van elásva. Mert ugyebár képmutatás a hazai pártvezetők részéről azt elvárni, hogy a tömegek meg legyenek elégedve azzal a fennálló rendszerrel, ami ugyancsak "csupán az elvont igazságosság jegyében" ez idő szerint lényegesen kevesebbet tud adni az ugyanúgy vagy még keményebben dolgozó embereknek, mint egy másik rendszer, még akkor is, ha ez is "ismert történelmi okok következtében" van igy. Ennél csak az nagyobb képmutatás, ha valaki innen hányja az ott élő tömegek szemére azt, hogy anyagiasak -csupán valami elvont idealizmus jegyében. —’éji Cseh Tibor (Midland Park, NJ)í A CSÖND HANGJÁN (Magyar népművészet Amerikában) Az éjszakában, melyben Rembrandt keze még rajzol, a múlt árnyai s az ősi barlangok rajzolói is követik tekintetükkel az ingadozó kezet, mely jövendő életüket, vagy örök álmukat rója a falra. (André MalrauxS A csönd hangján) Mostanában sok szó ^esik anyanyelvűnk megőrzéséről. Méltán* versenyt futunk a jövendőért. Lelkünk áll vagy bukik rajta. __ Az igét dalainkkal együtt féltő szerelemmel őrizzük, önmardosó és egymást vádoló aggódással. Van azonban egy másik örökségünk is. Ez néma* csupán a csönd hangján szól. Népművészetünk. A himes kéz alkotta, megviván évezredes harcát az anyaggal. Szerény, mint a vízcsepp. Tökéletes, mint a vízcsepp. De az öltések között, vagy a fa rovátkáiban a lélek bujkál s a formák, a színek, a virágok, a szimbólumok, az életfák — s maguk a szerszámok* időtlen bölcsesség és szépség hordozói. December elején népművészeti kiállítással köszöntötte Passaic és vidékének magyarsága a hetvenéves^Szent István egyházközséget. A kiállítást Tokay Jánossal és a környék népművészetet szerető fiatalságával rendeztük. Nem ez volt az első kezdeményezésünk. 1970- ben, a cserkészek jubileumi évének keretében, Magyar Ezeregyéjszaka címmel megrendeztük New York első magyar népművészeti kiállítását. A két kiállításhoz a tárgyakat hetven családtól kölcsönöztük s ma már mintegy 1500 népművészeti munkát katalogizáltunk Nyujork térségében; ^ebből legalább kétszáz muzeális értékű. Lelkes amerikai szakértők érdeklődése reményt nyújt arra, hogy legközelebbi kiállításunkat amerikai közönség számára rendezhessük megfelelő környezetben, 5-6 hetes időtartammal s ezáltal szólhasson a magyarság Amerikához a művészet ősi nyelvén, a csönd hangján. Mindkét kiállítás,^ de különösen a mostani —melynek "Himes Kéz" címet adtunk — széles skálán nyújtott ízelítőt a magyar népművészet roppant gazdag világából. Legalább hatvan párna mutatta be fontosabb néprajzi vidékeink himző stílusait. Ott láthattuk a matyó, palóc, kalocsai, buzsáki, sárközi, rábaközi himes varrásokat, kalo-10
