Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 2. szám

tár nélkül, mert olyan népszerű kliséket ismétel meg benne, amik nemcsak valótlanok, de szerintem rendkivül karos hatásúak is.

Kezdjük azon, hogy én legalábbis — bár eléggé alaposan ismerem a magyarság helyzetét és véleményét -- még nem találkoztam olyan hazalátogató személlyel ill. ilyennek Írásával, aki^vagy^ami szerint "otthon minden rendben" volna. Igaz ugyan, hogyáltalában ^jobbnak Ítéli meg majdnem mindenki a mai helyzetet a tiz évvel ezelőttinél. De, hogy minden rendben volna, ezt nem hallani sem itt, sem otthon, még a magyarországi sajtóban sem. A "rendben" mibenléte lehet persze más itt, mint ott| azonban épp az utóbbi időben olyan mélyreható bírálatok, viták merülnek fel a hazai sajtó^hasábjain, amik arra utalnak, hogy a szellemi szabadság terén legalábbis, ha korántsincs minden rendben, mégis jó irányban haladnak előre. Ezeket röviden talán igy lehetne^összegeznis ma elsődleges téma Magyarországon a nép életszínvonalának az emelése úgy anyagi. mint művelődési és erkölcsi szempontból, beleértve ebbe a népszaporodás igen egészségtelen irányban való alakulásának a kérdését, amit ma már — szerintem igen helyesen — nem csupán anyagi, de nevelés- ill. művelődésügyi szempontokból is kezdenek vizsgálni (1. többek közt pl. Huszár István tanulmányát, "Népesedéspolitikánk időszerű kérdéseiről." Társadalmi Szemle 1973., 8“9 sz., 3-15 !•)•

Persze, hogy nincs minden rendben Magyarországon, nagyonis sokminden nincs rendben. Túlzás azonban azt állítani, hogy "az otthoniak hite /miben2/ fogytán van." Ha arról van szó,^hogy a hazaiak beletörődtek abba, hogy "kommunizmus van Magyarországon," akkor ez a megfogalmazás helytállói elvesztették hitüket abban, hogy a helyzet átmeneti. Ez azonban nem szükségszerűen negativ felismerés, hanem sokkal inkább realisztikus, mivelmamár nagyon jól tudják, hogy a helyzet valóban^nem átmeneti. Kádár János szavaival* "Magyarországon eldöntött kérdés az, hogy népi demokratikus rendszer van .." Negyed század óta fennáll s nincs semmi, amiből rövides eltűnésére lehetne következtetni. Az emberek tehát lassan berendezkednek az adott keretekben lehetséges életformára és egyúttal megpróbálják jobbá, emberibbé tenni azt, kemény, türelmes munka árán.

Hogy a magyarországiak nem vesztették el hitüket és hogy a "léha életfelfogás" vádja mennyire igazságtalan velük szemben, mutatja a következő kis statisztikai betekintés mai helyzetükbeJ

1961-től 1972-ig ^Magyarországon 775,282 lakás épült, ezekből 497,199 magánmegrendelők számára. A tartós fogyasztási cikkek állománya (ami az amerikai közgazdászok szerint az életszínvonal egyik legfontosabb^ ismérvét képezi) pedig igy alakult* 1960-ban a háztartások l$-ában volt hűtőszekrény, 1972-ben 46$-ukbanJ mosógép? I960* 15$, 1972? 6l$; porszivógéps ^1960? 4$, 1972? 37$} televízió? i960? 3$, 1972? 6l$; személygépkocsi, amit az emigráció az otthoniak esetében a degeneráció végső jeléül fog fe'1? I960? 1$, 1972? 10$} motorkerékpár? i960? 8$, 1972? 20$. Ugyancsak ez alatt a 13 év alatt a nép takarékbetét-állománya 5,542,000,000 Ft.-ról 54,510,000,000 Ft.-ra ^ugrott, ami még dollárban is igen komoly öszszeget tesz ki fejenkénti átlagban. (Magyar Statisztikai Zsebkönyv 1973, passim.)

Mindezt nem azért irom le, hogy bárki is azt higyje, a helyzet otthon pompás. Tény, hogy a magyarországi életszínvonal^jóval alacsonyabb, mint a^ fejlett nyugati országoké, sőt minden erőfeszítés és tekintélyes haladás dacára azokhoz viszonyítva relative nagyobb az elmaradás ma, ^ mint pár évve'l^ezelőtt (a fejlett nyugati gazdasági rendszerek még gyorsabban fejlődtek, mint a magyarországi). Az is tény, hogy a mai, jobb életkörülményekért jobban meg kell dolgozni,

8