Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 5. szám

hagyományokhoz való fordulás, amikor a Nyugat dekadens művészete a megsemmisülés tüneteit mutatja a konceptuaíista ava.ntgarde őrültségeiben. (Az idén tavasszal halt bele sebeibe egy osztrák konceptualista "művész," akinek mutatványa abból állott, hogy borotvával hímvesszejét szeletelte.) Éppen ezért örvendetes, hogy a szerény cserkészkezdeményezések nyomán ma. olyan nagymultu együtteseink vannak, mint a torontói Kodály kórus, a nyujorki Hungária tánccsoport, a Solta.y féle népitáncegyüttes Klivlandban, vagy a kaliforniai népitáncosok. A saopaulói regőscserkészek rendszeres szereplői a brazil televizió műsorának. New Jersey magyarsága az idén két nagyszerű kulturális eseménynek volt tanúja,. Az egyik volt a newbrunswicki regőscserkészek palóc népi estje, példamutató gondosságban és művészi igényben. Az őszi Magyar Napon, a Garden State Parkway Art Center-ében, 7000 főnyi közönség előtt, a. kormányzó jelenlétében az utóbbi évek legjelentősebb kulturális rendezvénye zajlott le magyar Amerikában. Ezen mutatkozott be a.z uj new jersey-i Kodály Kórus, Hamza András vezényletével, a közönség megérdemelt, orkánszerü ünneplése mellett. Jelentős és igényes népművészeti kiállitások is voltak az utóbbi években New Yorkban, New Jerseyben és több magyar központban.

Mindezek felsorolása után -- és ez közel sem teljes, csupán útbaigazító — azt is meg kell mondanunk, hogy e kezdeményezések inkább hősies, elszigetelt erőfeszítések, semmint a közönség által szervesen támogatott intézmények. Tőlük mindenki elvárja, hogy ünnepélyeinken, nemzeti ünnepeinken ingyen szerepeljenek, mintegy ha.za.fias kötelességből, de ha belépti dijas előadásokat rendeznek — költsége ik~egy-resztének megtérítése céljából -- tüstént ellankad a lelkes támogatás. Hiszen ha. valaki uj kezdeményezéssel tör bea.zsufo.lt emigráns kalendáriumba, akkor veszélyezteti az én bálom, a te pikniked és az ő vacsorája, sikerét. Ezért az én bálom összefog a, te piknikeddel és az ő vacsorájával és megirjuk a mi újságunkban, hogy a mi kultúránkat veszély fenyegeti s megkongatjuk — ha. kell—a nemzeti vészharangot is, hogy sikerültebb .legyen a ledöfésünk. Az utóbbi évek történetében sajnos gyakoriak az ilyen jelenségek, különösen, mióta néhány iró és művész kilátogatott közénk.

1956 támasztotta az első rést a vasfüggönyön s a résen át nyugatra vetődött a.z otthoni börtönköltészet, az üldözöttek megrendítő .irodalma.. S mivel a versek az otthon maradottaké voltak, legmaradandóbb hatásuk az volt, hogy a. szétszórtságban összehajló négy-öt magyar figyleni kezdte az otthon hangját, a.zokét, akik 56 után is otthon maradtak. Kodály északamerikai útja. uj korszakot nyitott megs a közvetlen érintkezését. Néhány magyar fiatal a. fél kontinenst átutazta, hogy rövid .ideig találkozhassék a. mesterrel. A kapcsolat gyenge erecske maradt, Illyés Gyula és Weöres Sándor utjának nyomát benőtte a fü. A külföldi magyarok számára, a legszebb üzenetet a Londonba, látogató Tamási Áron hagyta, maga mögötti "Bármelyik dombon üljön is a pásztor, ugyanazon a. nyájon van a szeme." Tamásit hűsége meg a siron túl is elkiserte. Meg a sirdombjat sem pocsékolta, el5 a. Kerepesi temető helyett oda tétette, aho.1 nagyobb szükség van rás a. székely faluba. Üzenetét, sajnos, nagyon kevesen értik külföldön. A többség azt hiszi, hogy a klivlandi pásztor az igazi, vagy a torontói s a.z otthoniak hitehagyott pásztorok. Kevesen látják a dombok és a pásztorok történelemfeletti egységét. De akik érzik, vagy sejtik, azoknak megdobbant a. szivük,amikor — néhány éve—végigszaladt a. hir, hogy Erdélyből jöttek művészek. S igy hallottuk meg Illyés Kinga, szavát, akinél ^szebben még senki nem Mondott magyar verset előtte Amerika földjén. S alig egy évre rá Tóth Erzsi nép16