Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 5. szám

daléneklését hallgattuk s a székely népi együttes néhány tagjának táncában gyönyörködtünk. S minden szavukban,mozdulatukban az erdélyi magyarság kétségbeesett élniakarását éreztük. így történt, hogy mire lehetővé vált Jancsó Adrienne, Béres és Kecskés felejthetetlen útja, már kialakult a láthatatlan áramkör a kicsiny baráti körök között, akik a magyar kultúra, névtelen állomásai szerte Amerikában, vagy Európában. Többnyire ugyanazok, akik Tűz Tamást, vagy Makkait, Határ Győzőt vagy Os. Szabót, Tollas Tibort, vagy Füryt, Faludyt vagy Kováts Imrét hallgatták eddig heten, kilencen, tizennégyen — most lelkesen adták kézről-kézre az otthoni Írókat.

Hamarosan megjelentek azonban az otromba, és durva, támadások. Emigráns sajtónk jelentékeny része mindebben csak az otthoni rezsimet kiszolgáló társutasságot látott. A támadások mögött azonban nem nehéz az igazi .lélektani okokat megtalálni. A féltehetségek, az izza.dtságszagu irók, a középszer rémületei mi lesz velük, ha most megjelennek az igazi művészek a porondon? Ebben a hadjáratban emigrációnk mostoha gyermekei — Íróink, művészeink—kevés kivétellel nem vettek részt. A mennydörgő vezércikkekben megszületett a fertőző, uj kórság neve isi kulturcsere. Már ez a. név .is csak olyan agyban születhetett meg, mely a Bach korszak óta húzogatja a, germán kényszerzubbonyt a. magyar nyelvre és a magyar lélekre is. (Jól emlékszünk, ugye, elődjére ilyen kifejezésekben, hogy "birodalmi kulturfölény"?) Milyen csere lehet azzal a néppel, amelyikhez tartozom? Hogyan cserélhetem el az enyémet az enyémmel? S mitől kell úgy reszketni? Hiszen ami eddig volt, azok csak cseppek az eltikkadt ajak felüditésére. Ha. az ő intésüket követné a, külföld magyarsága, ha senki nem utazna ha.za, ha. senkit nem hívnánk meg ide, nem mi volnánk-e azok, akikről a. költő joggal elmondhatná« bebádogozzátok Magyarország minden ablakát? Sajnos, ez az érintkezés választóvízzé vált a külföldi magyarság körében. A választás ez — í mi döntőbb számodra? Magyarságod, vagy politikai nézeteid? A jobboldali és baloldali frazeológia, alól nyugati szabadságában sem tudta, felszabadítani magát a magyarság. S újból jelentkeztek nyomasztó történelmi betegségeink .is, elsősorban a gerinctelenség. Hiszen hányán voltak olyanok, akik nappal — apage Sata.nasí —messze elkerülték Osóórit, vagy az erdélyi írókat, Mikó Imrét, vagy Bérest, de az éjfél^jótékony és sürü leple alatt—mikor elsőt szólt a kuvik— találkozóra, mentek Lőrincze Lajossal. S mire harmadszor szólt a kuvik, már meg is támadták őt valamelyik emigráns újságban.

Az otthon szellemi embereivel való érintkezés elleni emigrációs hadjárat azonban csupán az érem egyik oldala. Az érem másik oldalán a magyar kormány emigráns politikájába ütközünk. Jól tudják, jól ismerik ok azt a szomjúságot, mely sok külföldi magyarban él a magyar kultúra otthoni forrásai után. S mint politikusok azt keresik, hogy a magyar szellemi exportért minél több propaganda lehetőséget biztosítsanak maguknak. S mivel nekik otthon a. magyar szellem fölött monopóliumuk van smivel a. diaspórában teljes a szervezetlenség, vagyis senki nem képvisel senkit — ők nyugodtan feltehetik a kérdést s ki ád többet érte? S a. "több" alatt nem anyagiakról van szó, hanem közéleti magatartásról. Az ITT-OTT baráti körében néhányan évek óta próbálkozunk azzal, hogy felépítsük egy magyar harmadik útnak a filozófiáját, mely lelkiismeretünk irányítója lehet ezekben a, .kérdésekben. Azt sugalmazza, ez a káté, hogy semmiféle politikai—akár jobb-, akár baloldali — dogma által nem engedjük döntéseinket magyar kérdésekben befolyásolnij ezeket a döntéseket az emberség és a józan ész szabályainak vetjük alá. De ugyanakkor semmilyen körülmények között sem alkusszuk el lelkiismereti szabadságunkat és emberi mél-17