Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 5. szám

ború után a dipi lágerekben megszólal a mikesi hang. Itt is, ott is négy-öt magyar összehajol. Cs. Szabó irodalmi est Londonban, Nyirő lelkének utolsó, meggyötört hullámverése a bajor erdőkben, majd Madridban. Kivándorló hajók utasai Márai Halotti Beszédével búcsúznak az európai partokról. Ezekben az években Írja meg Kerecsendi -ha jóval később Amerikában tudja is csak közölni — a Hetedhétországot, melyben a magyar bújdosásnak a Háryval, Toldival vetekedő népi gyökerű, epikai emléket állit. A kivándorlás után, az első évek anyagi nehézségeinek elmúltával egy-egy iró, művész körül alakulnak magasabb igényű, helyi kezdeményezések, melyek ideig-óráig tartanak. Az elszigeteltség, a szervezetlenség, az egymással való kapcsolatok hiánya, az amerikai élet szétszóró dinamizmusa miatt ezek a gyertyák hamar csonkig égtek. A szerény, uj otthonokban egy-egy sarokban téglákra deszkákat tesznek gondos kezek s ra.jtuk húzódnak meg Avass Albert, Vaszary irása.i, dossziékban Csiky Agnes Mária, Horváth Béla. újságokból kivágott versei. Buenos Airesben Magyar Remekírók sorozat indul s Cleveland is üzen magyar könyvekkel.

A legjelentősebb külföldi magyar kulturális intézmény az Argentínai Magyar Színház volt az ötvenes évek elején. Virágkorában, évente ^-5 hónapon keresztül, hétről-hétre 600-as usque 800-a.s nézőközönség lelkendezte végig a. műsorát, tapsolta véresre a tenyerét, először Buenos Airesben, majd Sao Pauloban, de eljutottak Caracasba is. S a műsorban Zilahy, Harsány!, Herczeg darabjai mellett sorra kerültek a 30-as, LO-es évek drámái az egykéről, a. földkérdésről, a magyar sorsproblémákró.1, Páger rendezésében. De futotta magyar fordítású Ma.ughamre és Dürenmattra is. Olyan előadások voltak ezek, melyek—a szegényes díszleteket .leszámítva — nemcsak Pestnek váltak volna, becsületére, de túl is tettek rajta. Hiszen melyik budapesti színház engedhette volna, meg magának a fényűzést, hogy darabjaiban egyzserre hirdesse Págert, Komár Júliát, Eszenyi Olgát, vaszary Pirit, Szilassyt, Szeleczkyt, Hajmássyt? De ez volt a színház tragédiája. is2 nem volt indián, csak főnök. ^Hadsereg nemcsak^ közlegények nélkül, de hadnagyok, századosok nélkül is; csupa tábornok. Ä színház igazgatója a hajdani kolozsvári színész, a. halkszavu Cselle Lajos volt, ez a finom mosolyu, végtelenül kedves és jólelkü ember, ö tartotta össze ezt a gárdát éveken át, amig rá nem ment a szive. A színészek erejük, tudásuk javát adták és rengeteg munkát. A költséges terembérletek és egyéb kiadások .levonása után nekik azonban csak zsebpénz jutott. Mivel a helyi újságok laikus áradozásán kívül semmi hozzáértő kritikát nem kaptak, igy nemcsak anyagi, hanem hivatási elégtétel sem jutott nekik. A taps volt az egyetlen fizetség. S a. taps bűvöletéért, pillanatnyi édes mámoráért mindent megbocsájtottak és mindenre képesek voltak. A szerepekért való féltékeny marakodás mindjobban elmérgesedett. A sok személyi ellentét és csúnya, veszekedések miatt a szinhá* támogatói elvesztették kedvüket. A közönség évről-évre gyarapodott anyagiakban, a, színészek koldus emigránsok maradtak s a. közönség ezt mintegy természetesnek, hazafias kötelességüknek tartotta,. Ez az irreális viszony szüntette meg a színházat. Micsoda, felháborodás morajlott fel, amikor Páger hazament; Jól tudom, mi ment benne végig, sokat beszélgettem vele azokban az időkben. Ő magyar színész akart maradni s ezért minden áldozatra képes volt; ezért vállalta a hazatéréssel az emberi megaláztatás kálváriáját.

A torontói magyar színház a délamerikalnál maradandóbb intézmény. Kulturális jelentősége azonban .lényegesen kisebb; témaköre nem merészkedik tu.l az operettek és népszínművek világán.

Az emigráció kulturális kezdeményezései közül különösen fontosig