Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 5. szám

kiderült, hogy földgázról van szó? a.z angol natural gas-t fordította le a cikk Írója, "fischloch" stílusban, pedig veterán újságíró, nem emigrációban felserdült fiatal.) A közeg, amiben élünk, koptatja, szürkiti magyarságunkat. A rádió, távé, újságok nyomasztó napi súlya mellett aránytalanul kicsiny a. magyar hatás. Az emigrációs közélet mechanizmusa, sajnos, kulturae.1 .lenes. Ennek hátterében egyesületeink, egyházaink önfenntartási küzdelme rejlik. A költségvetéshez szükséges pénzt vacsorákból, bálákból, piknikekből teremtik elő. Ez azonban annyira lefoglalja idejüket, energiájukat, hogy másra, nemesebb rendezvényre már nem futja.. így emigrációnk életére is érvényes a McLuhan-i tétels nem a mondanivaló, hanem a keret a. lényeg. Az eszköz a cél. Pénzt szerzünk azért, hogy a pénzt elköltsük pénzszerzésre. Emigrációs vezetőink közül azok a pragmatikus lelkek a sikeresek és azok hoztak létre maradandó intézményeket, akik működésűket a.z emberi szellem székhelye helyett, attól ötven centiméterre délre összpontosítják. Nemzeti ünnepélyeinkről az olcsó, demagóg hazafiaskodás szorítja ki a nemzetnevelő gondolatokat. A szónokok jóllakatják a tömeget szép frázisokkal s kialakult egy modus vivendi is? március .15 a dipiké, október 23 az 56-ot kisajátító politikusoké. A vacsorák, bálák,, szónoklatok tömkelegében megtelik a kalendárium eseményekkel, hely se marad benne, csa..k árnyékukban--mint egy eldobott, hervadt .ibolyacsokor --néha meghúzódik egy szerény irodalmi est, 9 és fél résztvevővel. így ebből a látszólag mozgalmas közösségi életből a perifériákra szorul a kultúra.. Elveszett lápok, zsombékok hangja a magyar Eidos-é a diaspórában. Bujdosóké, akik egymást sem lelik.

Négyezer gyermek tanul világszerte magyarul, óvodai, elemista, fél-középiskolás fokon, ahogy lehet — Ludányi és Éltető majd egy éven át hívogatnak messzekiáltó szóval egyetemi magyar tanfolyamra? egyetlenegy magyar jelentkező sem akad. A négyezerből zérus lesz, mire az óvodától az egyetemre ér a.z ut.

De a. sivár helyzet ellenére azt is meg kell mondani, hogy mindég voltak olyan magyarok — ha elszigetelten és maroknyi csoportok is csupán — akik megkísérelték a minőségi magyar kultúra, fenntartását. Dehát nem ez volt-e a. magyar kultúrának — és magának a magyarságnak is — a. történelmi sorsa? Tizenketten adták át hatnak.. .Néha egyik kézből a másikba.... Az iskolák példájához hasonlóan, a kulturális kezdeményezések sem a mai időkben a legintenzívebbek. Ma inkább fáradtság, csüggedtség tapasztalható. Emigrációnk kulturális történetében három virágzó korszakot lehet találni. Az első volt a revíziós korszak a harmincas évek végén és a negyvenes évek elején. A területvissza.csatolásokka.1 járó nemzeti örömben az emigráció is osztozott és nyomában fellendült a kulturális élet. A másik volt a dipik által hozott kulturális fellendülés a második világháború után, amit alaphangulata. miatt a bu.jdosás kultúrájának nevezhetünk. Végül az 56-os forradalom után, a. nagy lelkiismereti megrázkódtatás nyomán újból felvirul a.külföldi magyar kultúra élete. Hiszen akkor még Magyar Szimfonikus Zenekar is járta néhány évig a külföld pódiumait, tapsolták a magyarok s akik csak hallották,finanszírozták a németek.

A kulturális kezdeményezések javát cigányzene, operettek, népszínművek adták, műkedvelői előadásban. Azonban az operettvilágot meg-meg-sza.kitja helyenként egy-egy magyar művész külföldi útja., a "Bánk Bán," vagy "Az Ember ^Tragédiája." egy-egy részletének előadása s néha olyan nagyobb szabású kezdeményezések is, mint az 1936-os Liszt Ferenc zenei ünnep Rio de Janeiróban, melyet helyi magyarok szerveztek meg, de nemzetközi visszhangja volt. A második világhá13