Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 4. szám

Tehát ebben a fontos, magukat őslakóknak valló kérdésben * a román propaganda pozitív történelmi, archeológiái, nepmüveszeti, epitészeti és irodalmi adatok helyett, valamint egy hagyományos polgári közigazgatás nyomaira, harcászati stratégiájuk módozataira, fegyvereik minőségére való utalás nélkül* rabulisztikus megfogalmazásban pusztán negativ "bizonyitékokkal" érvel, vagyis, hogy a másik fél, a betolakodó magyar és szász elem, amely évszázadokkal később érkezett Erdély határai közé, mi mindent csinált az oslako román nép rovására* városokat, várakat, erődítményeket, templomokat épitettj ipart, kereskedelmet fejlesztett, aminek letagadhatatlan nyomait az egész vi.'Lág^ láthat ja, s amivel úgy elnyomta a román oskulturát, hogy abból kő kövön nem maradt s igy annak nyoma sincsen.

Mindezek a kérdések, megfelelő fogalmazásban,_a trianoni beketárgyalási asztalra kerültek, de a magyar delegációnak, amelyet a tárgyalás idejére a Chateau Madridba internáltak,^ azok megcáfolására^nem volt alkalma. Egyébként már az első világháború befejezése előtt mozgalom indult román részről itt Amerikában, hogy a leghatalmasabb ország elnökét, Woodrwo Wilsonta maguk javára befolyásoljak. A Rumanian Orthodox Church in the U.S.A• 1918 február 2^-én a következő szövegű táviratot küldte az U.S.A. elnökének*

Őexcellenciája Woodrow Wilson, az Egyesült Államok elnökének, The White House, Washington, D.C.*

Százötvenezer görög-ortodox romániai, eredetileg Transylvániából és Magyarországból megalapítják a mai nagygyűlésük határozatával a Román Ortodox Püspökséget az E- gyesült Államokban s ezennel felbontják az utolsó köteléket Magyarországgal és annak kormányával, amely tiz évszázadon keresztül elnyomta őket és kényszeritette, hogy otthonukat elhagyva, vándoroljanaka messze világba--, óhajtják Excellenciád elé vinni hálájukat és hűségűket a Szabadság e nagy nemzete iránt.

Büszkeséggel vették a hirt, hogy többen a fiaik és testvéreik közül önként jelentkeztek az amerikai hadseregbe, sőt a harcokban is résztvettek a francia fronton.

Felajánlják ismét Excellenciádnak vér- és vagyonáldozatukat, amit^ az ország tőlük igényel ebben a világfelszabaditó háborúban és megrendithetetlen hittel^hiszik, hogy az amerikai és a szövetségesek hadseregeinek áldozata révén^ a kisnemzetek felszabadulnak, amiként felszabadul majd és a román királysággal egyesül a négymillió erdélyi román is,^akik ma magyar elnyomás alatt élnek. —Rev. John Podea, főesperes, a nagygyűlés elnökei Rév. Teofil Rosca, alelnök.

Ehhez a történelmi ^fontosságú sürgöny-felirathoz a következő megjegyzést füzzük* Erdélynek 1918-ban nem volt ^ millió román lakosa. Maga a könyv szerzője az 1918-as statisztikájuk adatai alapján csak 2,971,662 román lelket, s még a könyv megjelenése évében, 1936-ban, amikor már nagyon sok román polgár települt át Romániából Erdélybe, még mindig, tehát a Wilsonnak küldött sürgöny kelte után 18 ev múltával is csak 3,206,361 román lakost emlit. (Trans.. 12.)

A kivándorlás a magyar állampolgárok (a románok is azok voltak Erdélyben») az egyéni szabadságai közé tartozott. A magyar állami hatóságoknak nem volt törvényes joguk bárkit is kényszeriteni a kivándorlásra, sem megakadályozni ebben a szándékában, bár a tömeges kivándorlássá! járó népveszteség érzékeny anyagi és erkölcsi károkat

33