Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 3. szám

HoEo leveléhez több hozzászólnivalóm nincsen, ^ csupán a levél­író mélységesen elszomorító magatartásához lenne még néhány szavam. Van véleményünk, de azt nem merjük nyíltan kimondani,^hanem óvatos opportunizmussal a névtelenség mögé rejtőzünk! közülünk sokakra jellemző! H.E. fél, attól féls ha megtudják nevét, ’^jobbról" be­verik a fejét, "balról" pedig — a hazai hatóságoktól -- nem kap többé beutazási engedélyt .... Az ilyen "rugalmasak" mindig úgy nyilatkoznak, ahogy a helyzet és érdekeik megkívánják! "jobbolda­liak" közt azoknak bólogatnak, "baloldaliak" közé keveredvén pedig azokkal fújnak egy követ. Ha kell, egyszer idetartozónak vallják magukat, megint máskor ott tesznek hűségnyilatkozatot._ Persze,fa­lapjában véve nekik van igazuk! ezzel a hajlékony "stílussal" föl­tétlenül többre viszik az életben, mint azok, akik nem hajlandók kompromisszumokra s ki is mondják a véleményüket bátran.• Mint pél­dául korunk két óriása! Mindszenty és Szolzsenyicin5 H.E. ellenez minden szélsőséget és egyenlőségi jelet tesz a "szélsőjobb" és "szélsőbal" közé. Ez eddig nagyon helyes, ezzel csak egyet lehet érteni? De nyíltan kiállni már nem mer meggyőző­déséért! és ez az, amivel nem szabad egyetérteni? Vonjak le ebből messzemenő következtetéseket? Mert lehet! ez a magatartás — a józangondolkodásu, de némán lapító "Silent Majority" óvatossága — teremtett talajt Magyarországon mindkét szélsőség számára, ■tette lehetővé néhány nagyhangú "rámenős" hatalomrajutását. Hol ilyen, hol olyan színek jegyében. Nagyrészben ennek az attitűdnek köszön­hetjük W. március 19.-ét és október 15-öt is, de ^5° április után is másképp alakultak volna a dolgok, ha a társadalom többsége — tisztelet a kevés kivételnek? — nos, mondjuk ki nyíltan! nem gyá­va ?--éji is kimondja kertelés nélkül a H.E. leveléhez fűzött meg­jegyzésében! "gyáva nép vagyunk?" -- s ebben teljesen igaza van, habár én nem általánosítanék? Ugyanakkor azonban, amikor —éji nagyon helyesen elitéli H.E. magatartását, valamit elmulaszt? Neki ismernie kell az emigráció politikai keresztmetszetét s a szabad­földi magyar sajtó alaphangját (nyilván ismerős is mindezekkel?) s éppen ezért csodálkozom, hogy nem igazítja helyre H.E. tévedését? Sőt? Nemhogy nem igazítja helyre, még meg is erősiti azt, imigyen! "Elgondolkoztál-e már azon —, teszi fel a kérdést H.E.-nek a szer­kesztői észrevétel utolsó mondatában -- miért a "szélsők" a vezetők nálunk? Talán mert csak azok merik kitátani a szájukat?" Nos, ezt a mondatot nem lett volna szabad leírni? Mert aki egy kicsit is tájékozott az emigráció — nem "vezetői," mert az emigrá­cióban nincsenek "vezetők," csak olyanok vannak, akik másoknál na­gyobb részt vállalnak a közös munkából s ezért szükségképpen többet hallani a nevüket ... —, tehát az emigráció ismertebb politiku­sainak felfogása felől, az nem nevezheti "szélsőnek" például Dálno­­ki Veress Lajost, Dr. Pogány Andrást, Gereben Istvánt,Kővágó Józse­fet, Dr. Varga Lászlót, Béky püspököt, Eszterhás Istvánt, Teleki Bélát, Kovács Imrét, Mészöly Elemért, hogy (helyszűke miatt) másokat ne is említsek? Vagy talán a nemrég elhunyt Dr. Eckhardt Tibor, akit valóban vezetőjének tekintett az emigráció, "szélső" volt ? És Mindszenty József, akire ma az egész magyar emigráció, mint szel­lemi vezetőjére tekint föl, talán gyanúsítható "szélsőséges" beállí­tottsággal? Eggyel viszont senki sem vádolható a felsoroltak közül! hogy nem merték vagy nem merik "kitátani", kinyitni a szájukat! A szél­sőjobb ellen éppúgy, mint a szélsőbal ellen? 33

Next

/
Thumbnails
Contents