Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 3. szám

a hamvadó tűzbe és gondoljanak az otthoni magyar testvéreikre, akiknek nem adatott meg annak a lehetősége, hogy igy és ilyen szellemben ülhessenek a tábortüzek körül, akikkel most mi gondolatban együtt vagyunk. Ezután következik egy kedves, szivet melengető jelenet, amikoris az egyik cserkésztiszt a tábortűz^lángjaiból tüzet visz a tőlünk nem messze levő, egyszerűnek látszó viasz falhoz és azt meggyujtja. Amint a takaró leég, lángolva bontakozik ki meglepetésünkre az ezeréves magyar föld. Perceken keresztül lángokban mutatja Nagymagyarország határait és a négy folyót. Alighogy a lángok kiégnek, kezdődik a másik szép szokás, ahol a tábortűz körül mindenki feláll és megfogja szomszédja kezét. Ezzel kört, vagy köröket alkotva létrejön a szeretetkör és búcsúzóul a még pislákoló tűznél felhangzik a dali

Szellő zug távol,

Alszik a tábor.

Alszik a tábor,

Csak a tűz lángol.

Rakd meg, rakd meg cserkészrajtás Azt a tüzet,

Isten tudja, mikor látunk Megint ilyet.

Majd még zümmögve, elhalkulóan megismétlik a dallamot és végezetül "Jó munkát, jó munkát, jó éjszakát" kivannak egymásnak. Az ember azt hinné, hogy na, mostmár befejeződött, mehetnek aludni, de nem, erre még nem kerül sor, mert innen a tábortűz résztvevői átvonulnak (de mostmár katonás fegyelemmel, vezényszavak közepette, altáboronként) a néhányszáz lépésnyire lengő tábori zászlóhoz, hogy a napot hivatalosan is lezárják. Vezényszói "ZÁSZLOLEVONÁSHOZ TISZTELEGJí Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni, örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában." A himnusz dallamaira szépen beosztva, egy fiú és egy lány cserkész levonja a nemzeti zászlót. Majd^az esti ima következik, énekbens "Immár a nap leáldozott, Teremtőnk kérünk Tégedet, légy kegyes és maradj velünk, 0- rizzed, óvjad népedet." A csapatok ezután nótaszóval, lépésben, kiki a maga altáborába elvonul. Ezekután mostmár azt kellene Írnom, hogy lefeküdtek és kipihenték a napi fáradalmakat, de büszkén és örömmel tudatom, nem igy volt, mert ahogy fiam, a segédtiszti tábor kiképzettje mondta, "Édesapám, a tábortűz után még három tárgyból kell vizsgáznom. Holnap pedig még hét tárgyból. Nem hiszem, hogy sokat fogok aludni."

Hogy minden hogyan is volt igazán, majd elmondja hazafelé menet ^uffalóig. Euffaló két órára van a segédtiszti tábortól, de a segédtiszti ^tábor sokkal messzebb van Buffalótóls mögötte van tiz év cserkészélmény, négy évi Burg Kastl-i magyar gimnázium. Ha most tehát vállalniuk kell a segédtiszteknek néhány átküzdött éjszakát a képesítésükért, ok már sejtik, vagy tudják, hogy az Isten ujja rájuk mutatva jelölte őket, hogy legyenek kertészek a magyar nemzet virágos kertjében. Isten segítse meg őket.