Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám
hogy nem előfizetőket, hanem barátokat, társakat keresünk, s ezzel a levelező módszerrel s egyszerű stílussal meg is találtuk őket. Ez magyarázza meg azt, hogy annyi az ITT-OTTban az életerői mert való jabannem folyóirat, hanem önkéntes társulat, magyar gyülekezet. így tehát, araikor az ITT-OTT fejlődéséről beszélünk, nem a lapot értjük alatta elsősorban, hanem sokkal inkább a Baráti Kört, az ITTOTT gyülekezetét, magyar közösségét. Ezt a közösséget akarjuk gyarapítani és megerősíteni, egyelőre a lapon, ezen az állandóan folyó szemináriumon keresztül. Ami a lapot önmagát illeti, annak fejlesztése magától megadódik, ha sikerül közösségünket kiépítenünk. Mégis azonban kell a lap problémáiról is beszélnünk, mert az hozott és az tart minket össze, és mert a közösség gyarapításának is a lap a legfőbb eszköze. Nos, a lao fejlesztésének csak anyagi akadályai vannak. Ami a velejáró munkát illeti, azt előreláthatólag továbbra is meg tudjuk oldani, s ha segítségre szorulunk, majd megkeressük a hozzáértő segítőtársakat. De az anyagiak előteremtésére sürgősen, sőt azonnal nagyobb gondot kell fordítanunk, mert Így, ahogy eddig működtünk, nem mehetünk soha mégegy lépéssel előbbreI már most is ott tartunk, hogy sokszor nincsenek meg az anyagiak egy-egy szám fedezéséra, s a megjelenési időnk is főleg ezért ingadozik. Eddig úgy volt, hogy a^lelkes kisebbség tartotta el a lapot adakozásával. Ez tette lehetővé azt, hogy a lap maga—paradoxonszerüen—tkp. ingyen került szétosztásra! a feltételeket mindannyian ismeritek. De ez nem mehet igy tovább, mert az adakozók évi átlag öt dollárja nem fedezi ma már meg a nekik postázott számok költségét sem—s igya lapot tkp. azok szubvencionálják, akik ennél az összegnél jóval többet adnak. Mint tudjátok, a szerkesztők, gépírók munkájukat adományozzák. Fizetni csak a nyomásért, összerakásért és postázásért fizetünk, de ezt az összeget is magukat egyelőre megnevezni nem kivánó személyek adakozzék, azon felül. amit a lapban nyugtázunk. A nyilvános Baráti Közösség adakozása önmagában alig tart lépést az egyre növekedő anyag- és postaköltségekkel. Hogy mennyivel járul hozzá egy-egy belső munkatárs a lap reálköltségeihez, azt nehéz pontosan meghatározni. De ha úgy vesszük, hogy egy szám kiadásán átlag negyven órát dolgozik, láthatjuk, hogy évente $1200—1400 értékű munkát adományoz, ha munkáját $3-ban számoljuk el óránként. Ezen felül a saját zsebébe is nyúl, ad havi $l0-okat rendszeresen a Közösségnek, s nem számolja fel mindig azt a rengeteg apró-cseprő kiadást, melyet munkája neki, személyesen okoz. Némelyikük telefonszámlája is több, mint $l00-al magasabb egy évben a Közösség ügyei miatt. Útiköltségre is csak a saját zsebéből futja. Még az irodalmi pályadijakat is a belső munkatársak adakozzék, magán alapon. Mindezt csak^azért mondom el, hogy lássátok, hogyan vagyunk képesek a lapot előállítani. Tkp. csalunk az elszámolásoknál—a magunk rovására. Újabb felszerelésre, Írógépre, stb., ami már nagyon kellene, persze nem is merünk gondolni. De ennek dacára, nem panaszkodik egyikünk sem—viszont azt tudjuk már, hogy ezen az alapon nem eshetik szó továbbfejlődésről, és ez olykor elszomorit. Baráti körünknek biztos anyagi forrásra van szüksége, olyanra, ami a tervszerű gazdálkodást és az ésszerű, fokozatos terjeszkedést lehetővé teszi. Különösen akkor van ez igy, ha a lapnál többet akarunk, mint ahogyan akarunk is. Eljött az ideje annak, hogy továbblépjünk. A további lépésnek 68
