Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám
magyar vallásról kell beszélnünk tulajdonképpen, hanem a magyarságunkat kell vallási szintre emelnünk. Nagyszerű! Ez egy olyan meglátás, ami minden magyar ember számára elmondja, hogy az ITT-OTT mit akar. Még olyanok számára is vonzó lehet ez a gondolat, akik különben vallásos emberek. Mert tudom, hogy különösen idősebb barátaim számára, akik—bár erősen történelmi érdeklődésűek és igen mélyen magyarok, de emellett vallásosak—ezek a gondolatok elidegenitőek. ügy gondolom, hogy ez a most kialakuló felfogás, amelynek már a "hiszünk" sorozata is megszületett, valójában nem sérti azoknak az embereknek a vallási hitét és hovatartozását, akik formális egyházak tagjai akarnak maradni, és magukat ezekről az egyházakról leszakítani nem akarják. így ezek is csatlakozni tudnak egy ilyen vallási szintre emelt magyarság gondolatához, hisz itt a szándék nem a magyarság további polarizálása, hanem annak egyetemesitése. Az elgondolások ilyen alakulásával úgy látom, hogy talán még nem is akartunk tudatosan tanulni a zsidók tapasztalataiból, mégis most ezazuj vallási felfogás tulajdonképpen nagyszerűen, a kor kívánalmainak megfelelően, gazdag tartalommal jelenik meg. Mert a zsidók története a fennmaradás szempontjából a siker története, s most úgy látom, hogy a siker egyik tényezője,a hajlékonyság tűnik fel nálunk. Ha mi nem akarunk formális dolgokat csinálni, nem akarunk uj falakat építeni, up templomot építeni, az jó, mert az épületeknek mi, szabad világban elő magyarok mindig kirúgjuk a falait, s az épület összedől. Nem szabad rögtön uj épületet épiteni, hanem gondolatokból kell az uj szellemi szőttest, az uj imaszőnyeget, az uj elgondolásokat kiformálni, mint ahogy én azt úgy látom, hogy történik is. Tehát az egyik tényező a hajlékonyság, ami a történelmi tapasztalatok alapján szükségesnek látszik, s helyesen, nálunk is megjelenik. — S most nézzük a másik tényezőt* Mi tulajdonképpen a zsidóság vallásának egyik igen lényeges pontja? Ez az igen lényeges pont a saját történelmük ismerete, saját maguk ismerete. Es itt nálunk, ebben a körben, szintén nagyon hangsúlyozott az, hogy fontos magyarságunk tudatos ismerete, a magyar régi dolgoknak felszínre hozása, megismerése, életben tartása. így tehát szükséges történelmi önismeretünk, néprajzunk, régi népi kultúránk s ezek jelentőségének ismerete, a távolba az eredetünk felé olyan messzire-nézés, amilyen csak lehetséges a tudomány valószintisitésén belül. Sokan tán ködös vidékekre tévednek, bár számukra ez is éltető dolog és mint fenntartó erőnek van pozitivuma is, de nekünke szinvonalon, ahol állunk, a tudományos realitás valószínűségén belül kell maradnunk. Ha ősi történetünket, régi hitünknek történetét és jellegzetességeit mindig történelmi perspektívába állítjuk és kerek egészként a mostani, uj gondolatokhoz viszonyitjuk, ez mind nagyon érdekes és emellett összekötő fonal lesz, amely ezt az egész szellemi szőttest összetartja. Idevágó adatot hallottam tegnap az egyik felszólalótól az anglikán vallással kapcsolatban is—amit eddig nem tudtam—, hogy ott is milyen nagy fontosságú a nemzeti ősök emlékének a tiszteletben tartása. — Egy másik téren, bár a hagyománnyal és számos forrással ellentétben, jelenleg kétséges a tudomány szempontjából, hogy a mi elődeink szkiták-e, vagy sem. De tény az, hogy történetesen a szkiták vallásának is az alaptényezője gz ősök tisztelete, a hagyomány tisztelete, a történet tisztelete. És még ha más nem is, ez a szempont is érdekes párhuzama a mi felfogásunknak. Azt látom, hogy ez a szépen megfogalmazott szellemi vallásosság tehát alkalmas arra, hogyne idegenitse el azokat az embereket, akik ragaszkodnak formális katolikus, református, evangélikus hitükhöz, 60
