Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám
hoz, hogy meg ne rezdüljön bennük a lélek. Ezek a fák már magyar titkokat tudnak. Ebbe a földbe már túlsók magyar verejték hullott ahhoz, hogyne érezzük magunkat otthon benne, csakúgy mint Szegeden, vagy Zágonban a Kárpátok alatt. Ez a föld itt a szellemi Nagymagyarország egy darabkája. Mi tarthatja össze ezt a Nagymagyarországot a kultúra és a szellem közös kapcsain kivül? Egy uj politikai kiskáté, melyet a magyar vallás sugalmaz. ... Antifasizmus, anti-imperializmus, antiszemitizmus, antibolsevizraus ... -izmus, -izmus, -zmus ... anti-, anti-, anti— • . .. Vágjuk be már a sok izmust meg a temérdek antit oda, ahová yalói a történelem szemétládájába. Mondjuk ki a "pro” hitvallását. Én ezektől felszabadítottam magami csak pro-magyar és pro-ember vagyok. S ez nekem tökéletesen elég világnézetnek. A többit hagyjuk meg azoknak, akik ideológiákban akarnak elemésztődni. A maroknyi— mindent összeadva is csak 15 milliónyi—magyar számára kell valami összetartó kapocs. Ez a kapocs csak a szeretet lehet. Annyi gyű - lölet van közénk ékelve, annyi mesterségesen szitott, szétválasztó gyűlölet, hogy kell egy olyan energia-központ—bármily kicsiny legyen is az—ahová semmifele gyűlölet beférkőzni nem tud, mert ott a hófok miatt elolvad. Legyen a mi magyar vallási mozgalmunk ez az energiaközpont minden magyar számára. Kétezer évvel ezelőtt Gaiileából elindult egy férfi s meghirdette a szeretet tanait az emberiségnek. Ifjú korában hevesvérű forradalmár volt, kikorbácsolta az "establishment executive"-jeit a templomból. Aztán eltűnt, nem tudjuk, hol járt. Vannak, akik úgy vélik, Indiában is megfordult, ahol ősi tanításokat hallott a szeretetről. Meghirdette Isten országának eljövetelét a hivő embereknek. Keresztre feszitették. Mi történt az elmúlt kétezer év alatt? Naponta újból meg újból megfeszítették azok, akik aző nevében gyűlölték és gyilkoltak egymást. A mi lelkünket is tüzes fogóval majdnem kitépték érte, aki szelíden és mezitláb jött le a hegyekből s háborúságot csak a hatalom embertelen bitorlói ellen hirdetett. De ott van ő a mi lelkűnkben, ^szelíden simogatja Koppány véres fürtjeit, lefogja a ma is ólmotöntŐ kezeket s velünk együtt keresi az elveszett ősi dalt. S ott ül indián pásztortüzek mellett is a rezervációkban, ott kuporog azték öregasszonyokkal mexikói falucskákban—akiknek őseit az ő nevében irtották ki erről a földről. Testét veti az Írországi testvérharc áldozatai közé s megy azokhoz is, akik az 6 neve nélkül gyűlölnek és gyilkolnak. Gyűlölnek és ölnek a hivei. Gyűlölnek és ölnek, akik nem hisznek benne. Nagyon, nagyon, nagyon belefáradt ebbe az ember. Közeleg az idők teljessége, a történelmi kor—s hadd legyünk mi, magyarok, ennek látoraásos prófétái—amikor a szeretet nemcsak templomi beszédgyakorlat lesz, hanem létezésünk alapja, a politikai gyakorlat kiskátéja. S ez a káté azt mondja nekünki magyarok, ne politikai ideológiák torz tükrében vizsgáljátok egymást. Az embert és a magyart keressétek—bárhol is él jen—tetteikről ismerjétek „ meg testvéreiteket. Vetkőztessük hát le a császárokat. Álljanak előttünk pőrén, vakitó reflektorfényben. Az otthoniakat és a kintieket egyaránt. Mi van a kommunista helytartó köpönyege alatt? Milyen embert rejteget az antibolsevista cár kabátja? Gyűlölet? Magyarok hántása? Ekverés? 58
