Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám
KÖNYVEK, FOLYÓIRATOK HITE* A MARXIZMUS. Hanák Tibor* A filozófus Lukács. Magyar Műhely, Párizs, 1973. Ára* 15 F. A könyv mint egy jól sikerült film-montázs tárja elénk a filozófus Lukács György szellemi fejlődésének, az általa és róla irt müvekből vett idézeteknek, valamint az ezekből adódó filozófiai összefüggések tökéletes egységét. Kövessük végig Lukács útját Hanák Tibor könyvében — mintegy távirati stilusban* Első Írásaiban káosznak tekinti korát és a "fix pontot" keresi. Azon panaszkodik, hogy a hangulat feloldja a törvényeket és mindent véletlenné tesz. Elvesznek a célok és ideálok . . . úgy látja, hogy semminek sincs formája, nincs bizonyosság* "Minden kóvályogj minden lehet és semmi sem biztos} egymásba folyik álom és élet, vágy és valóság, félelem és igazság, fájdalmak elhazudása és bátor szembenézés szomorúságokkal. Mi marad meg? Mi biztos ebben az életben? Hol van egy pont és legyen bármilyen kopár és sivár, és minden szépségtől s gazdagságtól messze elkerült, ahol biztosan megvetheti lábát az ember? Hol van valami, ami nem pereg ki, mint a homok ujjai közül, ha ki akarja emelni az élet formátlan tömegéből és fogni akarja, ha csak pillanatokra is? Hol válik el egymástól álom és valóság, én és világ, mély tartalom és mu'ló impresszió?" — így tépelődik az 1910"ben irt A lélek és a, formák c. müvében. Lukács György^ebben az időben még nem tudja merre induljon, még nem hallja az eszmék hívását, de érzi az antagonisztikus mélységet kora és saját énjének ösztönös tisztaság felé vágyódása között. Később az első világháború idején és az utána következő években Lukács a klasszicizmus mellé szegődik, az egyszerű, gyerekesen tiszta hellén lelkiség ragadja el, mellyel majdnem közös nevezőn áll a Max Weber-i ideáltípus végtelen nyugalma és a Rousseau-i békés természet. Ami Lukácsot lenyűgözte az a (meglátása szerinti) antik görög kultúra homogén totalitása,a hellén szellem szépmüvészetekben való kiteljesedése —, s meggyőződése ezen a ponton teljes egyértelműséggel fedi Hegel filozófiáját. Az 1918-as orosz forradalom után Lukács az újat keresve a marxizmus útját választotta. Először a közvetlen politikai tevékenység évei, majd a^kissé^visszahuzódottabb szellemi szolgálat következett. Mindkét tevékenységi sorozat cél ja a marxizmus-leninizmus ideológiai alátámasztása volt. Útját politikai kudarcok tarkították, többször kénytelen volt megtagadni önmagát, "önkritikát gyakorolni," de Lukács a nag;y célt tekintve kitartott, elviselt minden megaláztatást attól a társadalmi rendszertől, melyért elvetette a filozófiai tisztaságot, elmerevedett a művészettel szemben, megtagadta tanárait, barátait, kora filozófusait, művészeit. Lukács tűrt és nyelt kommunista kortársaival (Garaudy, Ernst Fischer, Havemann, stb.) ellentétben, akik felismerve a korábban követett ut céltalanságát, viszsza tudtak lépni. 0 fáradhatatlanul gyártotta ideológiáit egy utópisztikus elképzelés éltette, ideális pro'letáriátus létének alátámasztására , de ilyen proletariátus nem lévén, csupán a moszkvai ál-marxizmus szekerét tolta minden tevékenységével. Mindezeket Lukács nem vehette észre, mert el volt telve az "üdvözítő monizmus" hitével. 19^5**üen ^ Magyarországra visszatérve, Lukács filozófiai tevékenysége elsősorban a Párt ellenes ideológiák visszaverésére irá-38
