Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 5. szám

nyult. Az elméleti harcot az osztályharc szerves részének tartotta, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy a filozófiát alárendelte a politikának. Filozófiájának ideálisan marxista vonala azonban több esetben eltért a Kommunista Párt által meghatározott ideológiai koncepciótól, ezért esetenként komoly bírálat alá esett. ^Lukácsnak volt bátorsága kritizálni a sztálinizmust Sztálin idejében, nem túlértékelni Lenint amikor a dogmatikus párt-filozófusok Lenin tanaival voltak eltelve, és Hegel valamint Marx filozófiáját a történelmi materializmus tengelyének tekinteni amikor a Kommunista Párt Heaelt teljes mértékben elidegenitette. Lukács példáját adta annak, hogy nem csupán a brossurák értelmében lehet marxi stának lenni, hanem naav műveltséggel, európai szinten is.

Hanák Tibor Lukács Györgyről Írott könyvében komoly, alapos Lukács-életmű ismeretről ad tanúságot. Elemző, magyarázó, összefüggésekben gondolkodó, filozófus szemmel nézi Lukácsot, pá'lfordulásait, szellemi vajúdását. Segit eligazodni e sokrétű életút ösvényein, elismeri és méltatja Lukács alapvető pozitívumait, de utal filozófiai ballépéseire és hiányosságaira is. Belső értékein kívül hatalmas érdeme, hogy ez az első magyarnyelvű könyv Lukács Györgyről, akit elfogultság nélkül méltán nevezhetünk a XX. század egyik legnagyobb marxista gondolkodójának. —Nagy Károly Endre, Columbus, Ohio

Gyékényesi György* Karikázó. (Megrendelhető Amerikában Gyékényesi Györgynénél* 2762 Ej. 125 St., Cleveland, OH 4^120} Európában a Nemzetőrnél. Ára /12 Dk7.)

Habár a Karikázó Gyékényesi György első — és sajnos utolsó életében megjelent verseskötete, soraiból nem az ujdonc költő kísérletei szólnak felénk. Különleges költői szellemmel találja itt magát szemben az olvasó. Magyarsága adott, embersége konokul gondozott, a keresztény humanizmus keretein belül kibontakozó, egyéni vivmány. Egy ember 'Lázadása a technokrata szellem, a "Senkifia," a "meztelen szabvány," a "státikus rend" ellen. Mint a fizikai tudományok doktora, Gyékényesi György mélyre látó szemekkel boncolja a modern technikai világ személy-ölo sablonjait, melyeknél még "kábitóbb ámítást / . . . nem zúdított a világra / semmilyen kor messiása." "Korunk úgynevezett humanizmusa (nem) más," mondja egy önéletrajzi vallomásában, "mint egy közhelyekben bővelkedő horda illemtan kézikönyve." Ebben a^ magyar rögtől messzire nyúló világban lesz költővé, és mint költő találja meg magyarságának — és ezen belül emberségének is -- kiirthatatlannak látszó de sajnos nagyonis kiirtható gyökereit. "A ma már volts a holnap / nem marad meg mának." Szinte heideggeri megállapítás ezí a jelen múlandóságából születik a jövő. Itt azonban pontosan az a megdöbbentő, ami felett a filozófus elnéz. A pokol tornácára nyomott világ egy emberi visszapillantása az egyetlen igazi, az elveszett paradicsomba. Nem pesszimizmus ez, csak keserű meglátás. Az emberi "fikció"-ból szakadó "emberi számadás," az alkotás homokvárát építő hősies képzete.

A T.S. Eliot módszerén túlhaladó "Nyugati kantátádtól egészen a könyv címét adó záróversig ott dereng az emigrációs magyarság életsorsának döbbent paradoxusa .is. "Emigráns az / aki kívülről szemléli sajátmagát." E megállapítás maga is egy kívülről befelé irányuló pillantás, mely saját magát szabadítja fel a saját masa elé vetett vádtól. Csak a látszólagos ellentmondás mérlegén találhat magára a külföldön ébredő magyar költő, csak a lehetetlenségek közt

39