Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 5. szám

Kerek törvénnyel óvsa te engem, hogy minden áron összetarts, miként a téglák lomha láncán törvényt teremt a mészhabarcs. Szétzúzva is feléd igyekszem, öbölbe surranó hajó, te vagy a jó ököl, az abroncs, csontot ropogtató. Törvény szerint tör rám a tűz is, de nem dalolva dúl belém, én dúdolok feléje dúsan, ha, testem szertetördelém. Törvény szerint repülök én el, ha álmaimnak útja nyi'l, miként a pendülo zsinórról repül a nyurga nyil. Tűz Tamás Scarboro, Ont. MINDSZENTY VÉDELMÉBEN Az ITT-OTT f. év 2. számának 20 oldalán Mindszenty Józseffel kapcsolatban meg jelent irás záradékában a szerkesztőség azt a kívánsá­gát fe jezte ki, hogy szeretnék ezt a témát lezárni. Hogy én mégis irok ezzel kapcsolatban, nem akarom Mindszenty Józsefet a tevékenységei­ben sem védeni, sem támadni, hanem kötelességemnek tartom felhivni a figyelmet az Írásban foglaltakét olyan ténybeli tévedésre, amely­ek komoly következményekkel járhatnak--és pedig Mindszenty József névváltoztatásával kapcsolatban. Hogy ehhez veszem magamnak a bátorságot, ennek az az oka, hogy annakidején — éppen a Gömbös-féle névváltoztatási "infláció" idejé­ben — egy évig voltam az egyik vármegye alispán^hivatalának anya­könyvi referense, amely resszortba a névváltoztatási ügyek is bele­tartoztak. Az ezzel kapcsolatos jogszabályok minden lényeges ren­delkezésére, még^most, 40 év után is, jól emlékszem. A tárgyra térve, meg kell állapitanom, hogy a cikkirónak az az állitása, hogy "Pehm főtisztelendő ur becsületes sváb nevét . . . változtattaMindszentyre az önkényesen felvett *y*-al"— téves. Magyar­­országon az akkori jogszabályok szerint senki sem változtathatta meg önkényesen a nevét, mindenkinek azt a nevet kellett viselnie és pe­dig betű szerint, ami a születési anyakönyvbe be volt vezetve. Ennek a jogszabálynak a megsértése pénzbüntetéssel járó kihágás volt. Az egyetlen fórum, amely valakinek a nevét — az érdekeltnek a kérésére — megváltoztathatta,a m. kir. belügyminiszter volt. A ké­relmet az anyakönyvvezetőnél kellett előterjeszteni és megindokolni. Az indok legtöbbször az idegen hangzású név magyarosításának a kí­vánsága volt. Az anyakönyvvezető a kérelmet felterjesztette a vár­megye alispánjához, aki azt a belügyminiszterhez terjesztette to­vább. Ha a kérelmet teljesítették, kiállították az okmányt, ezt a belügyminisztérium ugyancsak az alispánon keresztül leküldte az 26

Next

/
Thumbnails
Contents