Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám
anyakönyvvezetőhöz, aki a születési anyakönyv "Utólagos bejegyzések, kiigazítások" rovatába a következő bejegyzést tettei "A m.kir. Belügyminiszter Ur....kelt.számú rendeletével X - Y családi nevét ....-re változtatta." Egyidejűleg az okmányt kikézbesitette a kérelmezőnek, aki ettől kezdve jogosan viselte az uj^nevét. A cikkírónak az a megállapitása is tévedés, hogy "már a név végén hivalkodó 'y* sem jogos." Az igaz, hogy a köztudatban az "y" nemesi származást jelentett,^ ezért a belügyminiszter általában nem is engedélyezett "y" végű névváltoztatást. Az is igaz, hogy a kormányzót nem illette meg a nemesség adományozásának a joga, igy természetesen Mindszenty sem lehetett nemes. Volt azonban egy kormányrendelet, amelynek a lényege ez volti "A közélet terén, vagy a háborúban az ország érdekében különös érdemeket szerzett személyek kérhetik 'y'-al végződő név felvételét." Ezzel a lehetőséggel többen éltek, akik ilyen nevet kaptak, anélkül, hegy ezzel nemessé váltak volna. Az én kezemen is keresztül ment több ilyen, kedvezően elintézett ügy. Tehát az akkor már tekintélyes Pehm Józsefnek is megvolt a törvényes lehetősége, hogy megkapja a Mindszenty nevet, beleértve az "y"-t is. így teljesen kizárt dolog, hogy ezt^a nevet és ilyen formában önkényesen vette volna fel. Ezt a lehetőséget kizárja az is, hogy úgy a közhivataloknál, mint az egyházaknál áthelyezéskor, de méginkább előlépéskor minden személyi okmányt átvizsgáltak—és Mindszenty soha sem lehetett volna veszprémi püspök, ha a személyi adatai az okmányok szerint nem lettek volna rendben. Nem állitom határozottan, mert a mostani otthoni rendszer sajtójának a Mindszenty-ügyrő'i^ szóló hireinek csak egy kis töredékét olvastam, de egyetlen esetről sincs tudomásom, hogy a nevébe, vagy az "y"-jába belekötöttek volna. És ezt a szabad földön élő magyarok tegyék, azzal a férfival szemben^ akit,^ismétlem, nem akarok sem méltatni sem kritizálni —, de akiről történelmi tény, hogy a kommunisták kinzásai, agymosásai és börtöne után másfél évtizedes száműzetést vállalt az amerikaikövetség egy szobájában? -Mindezeket azért tartottam^szükségesnek megirni, mert a cikkirónak a két fenti állítása kellő jogi alapul szolgálhat Mindszenty Józsefnek rágalmazás! és becsületsértés! per indítására —, amivel nem mondom azt, hogy ezt meg is teszi. A cikkírót sem tudom egészen hibáztatni, mert amint^irja 29 éves, tehát abban az időben, amelyből ezt a témát vette, még nem is é'lt, igy az adatait és a kommentárját valahonnan, esetleg hozzá nem értő helyről vette. Magam is szeretem sokszor hallani a fiatalság véleményét, azonban ebben az esetben a három és fél évtizednyi korkülönbség és a még ennél is több irói múltam jogán azt merem ajánlani, hogy különösen olyan ügyekben, amelyekben széles körű vita folyik, csak olyanról írjon, amelynek az alapjairól hiteles forrásokból meggyőződött. Máskülönben nemcsak a hitelét veszti, hanem bajba is kerülhet, sőt még másokat is behúzhat, akik az írását olvassák és annak a hatása alá kerülnek. Most, irás közben fogott el a kisértés, hogy a szóbanlevő írásnak egy másik megállapításával ^kapcsolatban is kifejezzem a véleményemet. Ez közjogi elvi kérdés, amiben mindenkinek meglehet a külön véleménye. A cikkíró szerint 19^5“bena pápa Mindszentyt nevezte ki kardinálisnak. Magyarországra, ^de nem prímásnak., mert a primási cim, mint zászlósúri rang csak királyság alatt létezett, köztársaságban ilyes27
