Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám
Kassav Dezső (Sarasota, FL)* SÉRÜLT LELKEK "Áldjon vagy verjen sors keze* Itt élned, halnod kell." Igen! Igen! Te, hazádból kiszórt barátom, te érzed, hogy ez igy igaz és igy helyes. Hogy parancs és lelki kényszer» Te mégis — velem együtt — otthagytad hazádat és ezzel lelked egy részét is. Ki többet, ki kevesebbet! De valami igy is, úgy is, hiányzik a Telkedből. Ezért vagy — velem együtt — "sérült lelkű." Ka nem igy érzel, ha el tudtad felejteni, neked sohase volt hazád. Aztán megmagyarázod tettedet, mint Karinthy diákja a bizonyítványát. Persze te ezt a megállapítást profánnak érzed. Igazad lehet! De nézzük csak egy kicsit közelebbről. Te azért jöttél el, mert féltél* "kínzás, vagy éppen halál !Lett volna sorsod," vagy "becstelenségre kényszeritettek volna." Érthető, hogy ezt nem vállaltad, hogy menteni akartad a bőrödet. Helyesen cselekedtél! De most lekommunistázod azokat, akik otthon maradtak, mert hitték, hogy — talán — tudnak, vagy csak megpróbálnak szolgálni és magyar életet teremteni. Most is ezt teszik az otthoniak, nehézségek, megalkuvások és megpróbáltatások között. De amikor kijönnek megmutatni próbálkozásaikat és a megmentett magyar szépségeket, akkor te kitiltod őket körödből, növeled nehézségeiket, mert "beálltak kommunistának} belopják a kommunizmust a szabad magyarok közé; kommunistákkal együtt, kommunista utasításra jönnek ki} dollárt visznek haza, hogy a kommunizmust segitsék, stb., stb." Lehet, ho^y igazad van. Akad közöttük ilyen is. De te egy kalap alá veszed okét, általánosítasz és ártatlanokat büntetsz. Nem lehetne az ártatlanok iránti szeretetből elnézni a kiszolgálókat vagy a szerencsétleneket? Mondd, itéletmondásod előtt beszéltél velük? Olvastad Írásaikat? Tudod, mit tesznek, mit akarnak, mi a céljuk? Ők odahaza sirva és kínban tartják a frontot, magyar életet és szépségeket tartanak fenn. Tudom, hogy (szabadon és^veszélytelenül) te is ezt teszed itt. Nagyon szép! De a te erőlködésed itt az emigráns sors örök sirkertjében történik. Magyar élet, magyar jövő csak abból fakadhat, amit odahaza alkotnak és tartanak fenn! A te kötelességed tehát az otthoniak segitése és nem megbélyegzése és kiátkozása. Jellemző példa egyik Írásod, amit a napokban olvastam. A hazai irodalomról szól. Az otthoni, élvonalbeli irók azt Írják neked, hogy "vége a zsarnokságnak, az emberek szebben és jobban, vidámabban és szabadabban élnek." Elgondolkozol ezeken a "jóleső" kijelentéseken. A javulást el is ismered. De az irodalom tanulmányozása szerinted mást mutat. Kiragadsz egy antológiát, amelyben a legocsmányabb alakok szerepelnek. (Hogy is engedhették meg a kommunisták, akik mindig csak a szépet és nagyot akarják mutatni?) Az ebből olvasottakat ráhúzod az egész irodalomra és megállapítod, hogy az egész magyar iroda'lomból és életből "hiányzik a mosoly, nyoma sincs a derüségnek," amiről az irók Írtak. Azután meg az irók vonalasak, hazudnak, hűségnyilatkozatokat tesznek. Megállapítod, hogy ez "hozzátartozik a hazai irodalom etikájához." Persze, hogy van ilyen is! De — úgy látszik — te nem olvastad a szép, fe'lmelegitő Írásokat, a Sütő András* Anyám könnyű álmot Ígér cimü könyvéhez hasonlókat. De sok mást se, amikben nincs semmi abból, amit te felrósz. Szerintem először ezekről* a javulásról, a felemelkedésről — amit te is elismersz — kellett volna írni, ezt dicsérni, ehhez gratulálni az otthoni Íróknak és csak azután megemlíteni a sajnálatosokat. Gondolom, 19
