Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám
re. Először megtekintett egy közeli őrállást, majd Sé felé indult, hogy ellenőrizze a müszaki^zár megszakítás pontjainál 'lévő posztokat, s a telefonon már előre riasztott ottani kutyás járőrnek elmagyarázza a részletes utasitást. Mikor útközben, háromnegyed kilenckor az egyik cirkáló patrollal találkozott a szolgálati ponton, már teljesen sötét volt. Meghallgatta a helyzetjelentést, kiadta a parancsokat, s a motorról le sem szállva folytatta útját Sé felé. Az orosz nemsokkal a falu előtt az országutnak vette az irányt. Hirtelen megtorpant. Nem messze mögötte világitó rakéta szállt fel az estbe, s aztán azonnal, előtte talán ötven méterrel, az országút bal oldalán is egy. Hasra vetette magát. Feje a földre lapult s világosan hallotta, hogy az elmosódott hangok nem a bozótos hangjai, s nem agyának ha'llucinaeiói. Rekedt kutyaugatás szaladt feléje a hold fehérlő utjain. Barna valamivel kilenc óra előtt érkezett a faluba. Sietett, csak annyira lassitott, amennyire muszáj volt. A falu túlsó részén a hajtűkanyar előtt felkapcsolta a reflektort. A fény sárgán fröcscsent rá az útra, s folyt le az ut két oldalán az árokba. A kanyart derék-vastagságú fatörzs állta el. A sárga fény egyre nagyobb lángot lobbantott a kéreg repedésein,^ aztán lassan elhunyt rajta a kormány fordításával, s egyre szélesedő sugárban pergett szét a mezőn. Az orosz az országút szélén négykézlábra emelkedett, aztán mint a rövidtávú futók, kirúgta magát. Csizmái a köveken koppantak mikor a motorzugás a fülébe robbant, aztán a kanyar mögül a mezőre fröccsent a fény. A katona futtában kibiztositotta géppisztolyát. Négy lépés, három, már csak kettő .... Az ut túloldalán valami magas fü-félét látott. Abban a pillanatban, mikor átlendült az utszé'li árkon, fordult ki a magyar tiszt a kanyarból. Az oroszon végigömlött a reflektorfény s a félelem, szeme mélyében feketén megcsillant a géppisztoly csöve, s kezéből vörös madarak röppentek fel az éjbe. Aztán a tájra csend ült, s csak az oldalára dőlt motor vak kerekei forogtak suhogva. Barna lassan engedi vissza a kormányt, mikor az éjből vörös madarak röppennek föl, s a motor zaját nyers hang ugatja túl. Az orosz valami feneketlen mélységbe hull alá tekintetéből, s Barna érzi, hogy tányérsapkája lekerekedik fejéről s hogy az est hűvös ujja beletúr hajába, hogy föld-illatot dob rá az országút és a mező. Az éjben égő gyertyákként rakéták lobognak. Aztán a sötétség is eltűnik. A magyar tiszt mozdulatlanul fekszik az utón. Elgurult sapkája még billen egyet, majd az is megáll. Az orosz vadul maga köré mered. Teste megfeszül. Valahonnét, aztán más irányból is, kutyaugatás hurko'lódik az estre. Figyel. A közelből emberi hangok, neszek. Az orosz ujjai a géppisztolyon e'lszintelenednek. Egész testében összerázkódik, a fegyvert elhajitja s rohanni kezd. Valahol előtte, a határon, égő gyertyák, lobogó, fehér rakéták röppennek fe'1 a magasba. 16
