Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám
Gábor Anna (Midland Park, NJ)* MÉRT NEM NÉZÜNK TÜKÖRBE? . . . "If you have a Hungarian for a friend, you don't need an enemy," olvastam a cikk cimét és jót nevettem rajta. Milyen találó — gondoltam —, jól ismer bennünket, aki megállapította. Aztán olvasom a cikkiró felháborodását* kikérjük magunknak! Az "image" — erre vigyázni kell. De vá'ltoztat-e ez a valódi énünkön? Jogos-e a felháborodásunk? Nem vagyunk-e mi magyarok valóban regénybe illő, töröttlelkü figurák? Villanásszerűen képek jelennek meg előttem életünkből* — A valódi szabadságharcos és a nem egészen valódi szabadságharcos magyarok egymást megsemmisítő hadmozdulatai ....-- A tavalyi választások előtti republikánus magyar tülekedés, amikor a be Ígért nagy ethnik politikai haszonélvezet reményében fel kellett rúgni minden másirányu magyar kezdeményezést, többek közt az otthonnal való kulturális kapcsolat kialakulását. — Az otthoni közeledést megsemmisíti az emigráció, az emigráció kezdeményezéseit meggátolja az otthon .... — Az FBI emberei lejárják a lábukat (jobbanmondva kocsijaik kerekét), hogy az egymást fe'1 je'Lentgető magyarok ostoba ügyeinek utána nézzenek. (A közmondást magam is egy FBI nyomozótól hallottam először, aki nevetve tette hozzá* "15 éve dolgozom magyar ügyekkel.") — Feljelentgetés szempontjából az otthoni magyarok sem maradnak hátra. A II. világháború előtt, alatt és után tömegesen kerültek az emberek börtönbe, akasztófára. Az igaz, hogy ilyen meg 0- lyan megszállás alatt nyögött és nyög az ország, de ne ámítsuk ma - gunkat, a magyar köpte be a magyart és juttatta az idegenek kezére irigységből, gyávaságból, vagy csak azért, hogy egy kicsivel nagyobb darab kenyér jusson neki .... — Ne felejtsük el, hogy a nemzet létszámához képest százalék arányban mi produkáltuk a legtöbb háborús bűnöst, pedig több ízben megállapítottuk, hogy a körülmények kényszerítő hatása alatt vettünk részt a háborúban .... — Mi magyarok annyira magunkévá tudjuk tenni az "ÜGYET" amit "MI" képviselünk, a politikai ide vagy oda tartozást, és most ez vonatkozik társadalmi, egyházi, vallási, klubi, klikkbeli hovatartozásra is, hogy elfelejtjük azt, hogy a másik táborban is emberek vannak, és azért, mert máskép képzelnek el dolgokat, máskép "mentik a hazát," az "emberiséget," nem szükségszerűen radirozandók le a térképről. Ki áll a jó oldalon, kié az igazság? Nehéz ezt eldönteni. Türelem, egymás megbecsülése, segítése, vagy csak egyszerűen élnihagyása sohasem volt magyar erény .... Kellemetlen, ha az idegen ezt jobban látja, mint mi magunk. Az Írók különleges figurákat, extrém eseteket keresnek témául. Hogy mi tökéletes alanynak bizonyulunk, magunkra vessünk. Kegyetlen irás ez, szó sincs benne a jó tulajdonságainkról. Úgy látszik, azokat oly keveset gyakoroljuk, és kétségtelen, sokkal kevesebb feltűnéssel, hogy a világ észre sem veszi okét. Hiába kérjük ki magunknak, a tükör olyan képet mutat, amilyennel belenézünk. Fájdalmasan, kegyetlenül és őszintén valódit. 17
