Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 5. szám

ne ijedj meg! Csak tiz, fél tizenegyre Ígértem el magunkat. ^De később is mehetünk. Nagyon siess, hogy meg tudjunk vacsorázni előtte. Kocsival egyszerre itthon vagy ....

— De . • . dehát miért nem beszélsz meg velem ilyesmit, mié - lőtt ....

— ügy örülök neki, drága, úgy szeretek menni veled. Olyan büszke vagyok rád. Óh, ha tudnád, milyen finom vacsorával várlak. Megszöknél a szolgálatból, csakhogy itt lehess. A vacsorákat, azokat szeretem veled a legjobban. A mindennapjaink szertartása. Együtt. Te, úgy szeretlek, de úgy ....

— Dehát nem ....-- Nem, ne is kérdezz semmit, nem árulom el, mi lesz.

— Hagyjál már szóhoz jutni! — Barna kiáltása visszhangozva hal e'1 Irén koponyájában. Aztán a pillanatnyi csendre egyre kapkodobban mászik^rá a drót másik végéről a férfi rekedt, ideges hangja.

— Nem, értsd meg, nem .... Nem tudokmenni. — Csend. — Érted? Mi van? Halló! Ott vagy a telefonnál?

Halk "Igen."

— Nem tudok menni. — Zavarában Barna képtelen mást mondani. Szája kiszárad, megismétli a mondatot, inni szeretne valamit, sapkája kiesik a kezéből, s elharap egy káromkodást.

Irén kis, barna arca keserűen megrándul.

—Dehát ... dehát nem szóltál előre. Úgy, úgy vártam már ezt a hétvégét.

— Hogy szóltam volna, most, ma, ma jött a parancs. Nemrég. — Barna megtörli nedves homlokát. — S holnap se . . .. Holnap se megyek. E^ész hétvégén szolgálat.

— Egész hétvégén? Óh . . . dehát mi lesz a csirkével.

— A csirke! — üvölt föl Barna. — A csirke! Szökjek meg! Rohanjak haza!. Lövessem főbe magamat. — De aztán hangja elbotlik a távolból e'lőporoszkáló, tehetetlen mondatba.

— A kedvencedet, __ grill csirkét csináltam. Úgy vártalak, ne haragudj .... — Irén fehér ujjai vakon egymáshoz szorulnak.

Barna beleharap a szája szélébe.

— Bocsáss meg — préseli ki magából,s még keres valamit, valamit a feleségének. — En is jobb szeretnék veled. — A mondat megbénul. — Tudod . . . -- bukik még utána a szó.

— Nem, drága. Dehogy haragszom. Persze, hogy ideges vagy . Hiszen neked sem mindegy.

Telefoncsörgés a másik szobában.

— Várjál — szakit ja félbe az asszonyt hirtelen-Barna. — Várjál egy pillanatot. — Ki az? Ki telefonál? — fordul a belépő Rezső felé.

— Mi az? Mi történt? — A fekete készülék mélyén eltévedten botorkál Irén sápadt^hangja.

— Szombathelyről, a parancsnokságról keresik a százados elvtársat.

— Mindjárt jövök! — kiált messziről a kagylóba Barna, s átszalad a másik szobába. Irén lecsüngő tagokkal, fejét félvállára hajtva vár.

— Igen. Igen. ^ Értem, ügy lesz. — Aztán a beszélgetést befejezve , Barna a törzsőrmesterhez fordul.—Azonnali készültség . . . Szombathelyről megszökött egy orosz katona. Riassza a határállomásokat. Egy óra múlva indulok ellenőrizni az egész határkörzetet. — S még mellékesen odaveti* Mindent készen kell átadnunk a váltó parancsnoknak.

1^