Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám
s járkálni kezd a telefonasztal mellett. — Hogy velem élsz — dobja még hisztérikusan az előző szavak után. — Tel jesen őrületbe kergetsz! —nyög fel tehetetlenül Barna. — Nagyon jól tudod, hogy a legnagyobb őrültségeket követtem el miattad, s hogy egy kis türelemmel rendeződni fog minden .... — Mitől rendeződne? A férfi nedves tenyerét homlokára szőrit ja, görcsös újakkal a hajába túr. Tovább áramlanak könyörtelenül agyában a hangok.-- Szeretsz, állitólag az életednél is jobban szeretsz. Mégis félretolsz egy másik életért. A gyerekünkkel együtt. ^ Négy hónapos terhes vagyok! Ha ma beadod a válást, már akkor is leányfejjel kell szülnöm. — A feleségem leszel.^ — Meddig hallgassammé^ ezeket az üres szavakat! -- tör ki Agnes. — Abban bizol, hogy rád vagyok utalva? Nehogy azt hidd. Van, aki szÍvesen elvenne még ilyen állapotban is. Van. S van pénze is, autója is, éppen mint neked, mindene. — Pénz, autó! Annyiszor mondod már, hogy néha azt hiszem, azért vagy velem. — Azért?! Ne nevettesd ki magadat! — A lán^ hangja ingerülten csapkod. — Ugyancsak édes-keveset kaptam én belőlük.-- Ne beszélj igy! Drága, nagyon kérlek, ne. Mindenem a tiéd, de erről .... — Enyém? Hadd 'lássam végre! — Aztán Ágnes kicsit elhallgat, visszaül a kanapé karfájára, lebámul az utcára. — Ugye, ugye velem töltőd ezt a hétvégét? Ugye velem? — Hangjában várakozás feszül. Barna ujjai összeszorulnak. — Nem lenne jó most hazamenned — suhognak a férfi^fülébe tovább a szavak. — Hétfőn beadod a válást, nem lenne jó előtte együtt lennetek ....-- A lány lehajtja fejét, haja. a válla fölött puhán előre hull. A férfi rekedt hangja távolról szóródik a fülébe. — Veled. Veled töltöm .... Persze, hogy nálad leszek, édes ... — s Barna feláll. ^— Akkor --s aztán megáll, s úgy lebben fülébe a hang — mikorra várjalak, drága?-- Tíz óra, féltizenegy körül már ott lehetek, de tizenegyre legkésőbb — kapkod a válasz. — A szolgálatból egyenesen hozzád rohanok. Hozzád. A lány feláll.-- Oh de messze, messze van még — hallja Barna a készülékből. — Nekem is hosszú lesz, kedves. Nagyon hosszú — súgja puhán a lánynak. — Várlak. -- S Agnes leteszi a kagylót. Egy másodpercig tétováz ikj aztán a komódhoz 'lép, az egyik fiókból 'levélpapírt, tollat vesz elő, és Írni kezd .... "Egyetlen Péterkém! Sokat gondolkoztam azon, mi lenne, ha együtt élnénk. Megszülöm a fiunkat, mert az 'lesz, biztos az lesz, rád, az apjára fog^hasonlitani . . . s aztán vándorolni kezdünk hármasban a csecsemővel egyik albérletből a másikba. Tudod, kisgyereket sehol nem tűrnek meg sokáig. Mire jutnánk a te könyvtárosi fizetéseddel? Soha egy mozi, egy kirándulás, egy rendesebb ruha . . .. Tudom, drága, hogy csúnya dolog, de nem hagyhatjuk figyelmen kivü'l az anyagiakat sem. Élnünk kell, s felnevelnünk a gyereket, a te gyerekedet. Gondolom, nem akarsz örökös gondok között élni, mert én nem vágyom filléres problémákra." Itt elakad Ágnes, kis
