Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám
Adtak neki géppuskát, kicsit. Adtak neki csizmát is, kicsit. Adtak kicsike sisakot és rászabott kicsike köpenyt. De mikor elesett — rohamot kiáltván, elgörbedt szájjal — csúnyán és bután, az egész földön nem volt elég márvány, hogy megmintázzák a legényt nagysága után. Korunk (Kolozsvár) 72/972 sz. Bölöni Sándor forditása. Szanyi János (Ottawa, Ont.)* S VÖRÖS MADARAK RÖPPENNEK FEL AZ ÉJBŐL Julius tizenkettedikén, szombaton kapta meg az utolsó kimenőjét. Magyar barátjához sietett} a lányok már ott voltak. Rövid, nekioirult játék --, azután ki a dombok alatt bújó boros pincébe. Az oroszt magukkal ragadták ezek a találkozások* a két jól öltözött, modern lány,a kényelmes kocsi,a félig részegen átélt száguldások kötetlensége .... Mint egy álom, amit nem egészen ért, s ami alá elelsülyed az ébrenlét valósága. Pedig milyen szilárdnak, milyen egyedüli csúcsnak látta otthoni életét. Mintha körötte minden más arrafelé úszna,^menekülne . . . s ő úgy indult Magyarországra, mint a segito, menedéket adó párt katonája. Este kilenc óra körül, nem messze a kaszárnyától, egy tisztje szeme láttára szállt ki a Renaultból. Ahogy a laktanyába ért, azonnal lefogták. Fogalma sem volt, miért. A vallatáson minden habozás nélkül elmesélte, hogy már hetek óta barátkozik a.magyar fiúval —, nehogy valami félreértés áldozata legyen. Ezután véresre verték, majd sötét zárkába vitték. Egy alkalommal elővezették, mikoris ismételten emlékeztették arra, hogy magyar polgárokkal tartós kapcsolat kiépítése nem ajánlatos, majd egy, a korábbinál kisebb verés után közölték vele, hogy kimenőjét a csapattest magyarországi tartózkodásának idejére elvonják. Aztán visszaeresztették a zárkába. Magatehetet'lenül feküdt a priccsen. Gondolatai kalimpálva zuhantak az ütések szakította fekete üregbe. Tekintete, mintha meg akarna kapaszkodni valamiben, meredt a szoba falára. Egy napot feküdt igy, majd a lapockáknál és ajobb vállon elgennyesedett, gyulladt sebekkel tizenhetedikén, pénteken,a kóterbol átvitték az egészségügyi szobára. Ott egész nap, egész éjjel behunyt szemmel feküdt. Már derengett a hajnal, mikor fölkelt az ágyból, csöndben felöltözködött, átlépett az ablak párkányán, körülnézett, hátralopózott az udvaron, s a kerités szögletében fölmászott a lombos diófára. Végigkuszott a vastag, kivülre nyaló ágon, s kint, közvetlenül a fal tövében lehuppant alföldre. A géppisztoly, amit magával lopott, a vörös téglákhoz verődött — nem vette észre senki. A kerités kiszögellése eltakarta az őrtoronytól. Átrohant a néhány méternyi tisztáson, s bevetve magát a cserjékbe, elindult a dombok felé. Tálán két órát gyalogolható? ne li f lu haJ >/'• / . A? ~ vV; L vj ’em a község, söm a
