Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám
zeti hovatartozást meghatározni Magyarországon: faji és jogi alapon. A kettő közül az első megoldásra, ami másutt csak erkölcstelenség, nálunk azonban ráadásul tarthatatlan ostobaság is volt, kár több szót pazarolni. A másik viszont, noha hajdanában szintén sikertelen volt, számunkra hasznos útmutatást tartalmazhat. Ilyen útmutatást találunk pl. az 1868: XLIV. törvénycikkben (mely az Erdély uniójáról szóló XLIII. te.-kel egyidőben lépett érvénybe) , ami kimondta, hogy "Magyarország összes honpolgárai politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan és egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármily nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja." Hogy ez a törvény abban a korban senkit sem e'légitett ki és hogy kivitelezéséből semmi sem lett, az akkori korszellem jegyében természetes (a magyarosiaknak sok, a nemzetiségeknek kevés volt, akik addigra már igy is érthetőleg veszélyesnek és sértőnek tartották). Nekünk azonban praktikus kiindulópontot szolgáltathat maga az elv, ami a nemzeti hovatartozást a politikai (állami, tehát területi) hovatartozásból vezeti le, kiindulópontot egy olyan megoldás felé, ami minden szőrszá'lhasogatást és misztikumot mellőzve, egyszerűen kettévág ja a kibogozhatatlan csomót. Mert nekünk csak az elv fontos, nem a törvény, a dátum. A magunk részéről és részére nyugodtan kibővithetjük igy: szemünkben magyar az ill. magyar volt az, aki valaha, bármikor magyar honpolgárnak számított vagy számíthatott volna, minden időbeli korlátozás nélkül. És mégegyszer, igy: magyar, akinek a fenti értelemben bármely őse magyar volt (megszüntetvén ezzel a"magyar" és "magyar származású" jelzők közti különbséget). Es tegyük még hozzá: mindezek törvényes hitvestársai és leszármazottjai. Minden fa ji, nemzetiségi, felekezeti, anyanyelvi vagy egyéb megkülönböztetés nélkül. Az ellenvetéseket már hallom is. Igen, ez a meghatározás sokmindennek az átértékelését megköveteli attól, aki elfogadja, még egyes történelmi eseményeknek az uj szempontból való elbírálását is. De úgy érzem, elfogadásával mégis fontos lépést tennénk előre, mert tisztábban, precízebben tudnánk magunkról gondolkodni, és mert etikailag szilárdabb talajon állnánk azután. A "magyar vallás" imperatívusza igazában csak a magyarságnak ezzel a meghatározásával egyetemben nyerhet valódi Jelentőséget. ^ Baráti Közösségünknek komoly megsziv'lelésre figyelmébe ajánlom? részemről én már régen a magamévá tettem. Robert Rozsgyesztvenszkij: E SZOMORÚ KICSI FÖLDÖN Hol volt, hol nem volt egyszer, e szomorú kicsi földön volt egy kicsi ember. Volt neki kicsi állása s pénztárcája, nagyon kicsi. És történt egy csodaszép reggel, hogy kicsi ablakán bekopogott egy láthatólag kicsi háború. 8
