Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám
ság keleti s nyugati kétarcúságát. Legmélyebb és számomra legszebb költeményed a "Csillagének, " mely külön örömmel tölt el, hogy nekem dedikáltad, s melyben magunkat, magyarságunkat "pólyái,ja patyolatba" féltő gonddal Tündér Ilona, "meriti meg az élet vizében," és amelyben történelmünk legtávolabbi idejéből halványan felvillanó fényt is figyeled. Verseid gyakran kezdődnek természeti képpel, miként a népdal, s mondanivalód tolmácsolására ennek ősi elemeit is felhasználod, de már saját egyéniségeden átszűrve és a legmodernebb formába öntve, így méltán nevezhetjük költészetedet "^artókias lirá"-nak. Egyhónapos kórházi tartózkodásod keserű bizonytalanságát és a rák rémképét feledtette veled, mikor Amerikában tartózkodó erdélyi Íróink és költőink betegágyadnál meglátogattak, majd amikor másik jóbarátod Bojtos László hangszalagon hozta el az erdélyi irodalmi est műsorát, melyen a Te költeményeidet is szavalták. Emellett egyedüli vigasztalásod volt, mikor feleséged Sárika verseket olvasott betegágyadnál. Végtelenül sajnáljuk, hogy tervezett new-yorki szerzői és irodalmi estedet "A világ magyar irodalmi irányzatairól" már nem hallhatjuk, de reméljük még mód adódik arra, hogy—mint mondtad—két uj kötetre való kiadatlan verseidet is olvashassuk a jövőben nyomtatásban. Őszintén kívánom, hogy a burgkastli iskolában alapítandó tervezett "Gyékényesi irodalmi és ösztöndíj alap" megvalósuljon. ^Gyékényesi Gyurka, szeretett barátom, akinek a nap nem kel fel többé, búcsúzom és búcsúzunk tőled, Isten áldjon hosszú utadon! Bárha csak Gilgamesként meglelhetném az élet vizében eredő növényt, hogy vele életre kelthetnélek. New York Érdy Miklós KÖNYVEK, FOLYÓIRATOK Gyékényesi György, KARIKÁZÓ /Nemzetőr, München, 19?2/. Érdy Miklós fenti búcsúztatója lehet egyben ismertetője Gyurka Karikázó c. verseskötetének. A kötetből bemutatóul "Vándorének" c. verset közöljük: VÁNDORÉNEK Gyékényes egy messze csillag arra mutat hosszú az út s bánatkővel van kirakva hogy senki se járjon rajta ideüzen a torony és én mégis elindulok jaj^talán soha oda nem érek az út pora halottakat takar
