Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám
a katonák. —Igen, kaput—feleli a gazda harsányan, mire már a fiú ki is nyitotta a kaput. A katonák közül négyen-öten odarohantak kiabálva, hogy: “Kaput?! Kaput?!" S keményen ütlegelni kezdték a gazdát, akit csak egy véletlenül arra járó oroszul tudó ember mentett ki a veszedelmes helyzetből. A katonák ugyan bocsánatot kértek a félreértésből történtek miatt, de a gazda ágyban fekve két hétig filozofálhatott azon, hogy miért jelent más nyelven egyebet a “kaput” szó, mint magyarul. Mindent figyelembe véve, ma már meg lehet allapitani, hogy a nemzetközi nyelv, az eszperantó terjesztése üdvös lenne az egész világnak, és' inkább érdeke a kisnépeknek, akik e nyelv kötő anyagával nagy néppé válhatnak, egyenrangúvá a nyelvükre rátarti nagy nemzetekkel, akik nyelvi téren is bizonyos felsőbbséget éreznek,--ez emberi gyengeség—elvárják, hogy aki velük szólni akar, beszélje nyelvüket. Persze beszélni is fogja az eszperantó mellett is, aki szükségét látja, s megfelelő képességgel, nyelvkészséggel rendelkezik. Az elismerés mindenképpen megilleti a több nyelvet beszélőket mindenkor. Tágul a horizont térben és értelemben, lélekben is, ha egymásra találnak különböző nemzetek. Ez az egymásra találás most különösen vágya az emboriségnek, amely ha valóra válik, minden atomfegyvernél nagyobb biztositéka lesz a békés fejlődésnek. Még aktuálisabb lenne az eszperantó terjesztése most, mikor valamennyien reménykedünk abban, hogy közeledünk a világbéke megvalósulásához. A politikai atmoszféra jelenleg igen kedvező. A legnagyobb hatalmak legnagyobbjai küzdenek azért, hogy a világot örökre megszabadítsák a háborútól. E törekvésük őszinteségében pedig nem kételkedhetünk, s nem is csalódhatunk. De tudnunk kell azt is, hogy a politikusok e céljukat csak a népek határozott, egységes támogatásával képesek megvalósítani, mert ahhoz nagy erő kell, olyan nagy, amilyet a küzdelembe döntően bevetni csak a világ haladó s haladni akaró népei és főképp az ifjúság hozzáállásával lehet, akikben van hinnitudás, lelkesedés, lendület. Az eszperantó nyelv az egység megteremtésére kitünően megfelelne. Széleskörű elterjedésével a nemzeti kényeskedő rátartiság feltétlenül mérséklődne, ami lényegesen megkönnyitené a népek, országok közti közeledést, elősegítené a ma már figyelmen kivül nem hagyható integrálódást, amely nélkül egyetlen állam sem fejlődhet korszerűen. A nemzetközi kapcsolatok, az idegenforgalom rohamos növekedése a nemzeti nyelvek határain túlmenő érintkezést teszik szükségessé, s igy gyakorlatilag is erősen érzi már az átlagember, az egyszerű turista is a nemzetközi nyelv szükségét, aki utjain nem csak látni akar, hanem érteni is szeretne sok mindent tolmács nélkül. A nemzetközi nyelv szerepét nagyszerűen betölthetné a könnyen elsajátítható eszperantó, amely gazdag és hajlékony irodalmi nyelvvé fejlődött, s amiről annyi nagy ember: világhírű tudósok, diplomaták, irók, művészek tettek igen kedvező nyilatkozatokat évtizedek során, Keleten és Nyugaton egyaránt. De azok a nyilatkozatok nem ismeretesek eléggé, inkább csak az eszperantisták tudnak róluk. Pedig azoknak ismerete nélkül könnyen kedvét veszti a legjobb szándékú ember is, aki egyébként hajlana az eszperantó tanulása felé, de egy sznob, aki egy-két nyelv tudásával dicsekedhet: lekicsinylő megjegyzésével kedvet szegheti az ellenérvekkel nem rendelkezőnek. 19