Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám
Köszönöm Uram» az életet, Mely anyám méhében megfogant, A földi lét ezernyi titkát, Mi könnyel, örömmel elrohant. Köszönöm a fajtám örömét, A derűt, sirást, a bánatot, Örökségét az ősi kornak Mit késő unokákra hagyott. Köszönöm a Duna zúgását, Szőke vizét a vén Tiszának, A Balaton bársonyos mélyét Es játszi képét a délibábnak. Köszönöm a virágos kertet, Melyet ősöm emlékül hagyott, Minden rögét annak a földnek, Ahol öreganyám kapálgatott. Köszönöm Uram, az emlékét A jégvirágos, fagyos télnek, A szalmaviskó-adta békét2 Melegét anyám lágy ölének. Köszönöm Uram, a '.Lágy esőt, A napfényben lengő virágot. Zöld szőnyegét a búzaföldnek, Mit kérgeskezü apám szántott. Köszönöm Uram, hogy születtem. Bár néha-néha roskadoztam Kereszt alatt! Akár csak Krisztus, Mert a csüggedőknek uj dalt hoztam. Köszönöm a harang zúgását, Kis kápolna körül a vetést, Vén kőkrisztust az erdők alatt, S az élet árát> a szenvedést! Köszönöm azt, hogv megfogant Lelkem mélyén sirás és öröm. A holnap jövendő világát, Bármilyen lesz, Uram! Köszönöm. Köszönök Uram, utoljára, Mindent, mindent, mit nékem adtál! Szemem fényét, szivem verését, S hogy magyarnak máig megtartottál 2 Jeszenák József Ausztrália KÖSZÖNÖM, URAM« 42
