Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám
H U M 0 R A • 0 • -S I H Á N Minden hétvégén, ha jó idő volt, Vásárhelyről kiruccantunk Ernyőbe, meglátogatni Apót, aki negyvennégyben már 92 éves, az unokája, Lajóska pedig - aki most "éjl"-nek 'kicsinyiti magát - 5 éves volt. A régi házunk fenn a dombon a két templom - református,katolikus - és a két parókia között nézett le a távoli Marosra. Lent a kertben, a katolikus oldalon, pontosan a kerités tövébem volt egy koránéró kék-szilva fánk, amelynek termo ágait a kerités megfelezte. Emiatt és a jó szomszédi viszony jelképeként mindig adtunk a delikátesz számba menő gyümölcsből a plébánosnak is egy nagy tállal. Most ketten Lajoskával szüreteltünk, aki nagy élvezettel fogyasztotta a mézédes szilvát,de közben folyton panaszkodott, mert a meztelen lábszárát csipte a csihán / = a csalán otthoni népies neve/. "n, a nagy moralista, ahelyett,nogy letapostam volna körülötte a csihánt, azt böleselkedtem: tanuld meg fiacskám, hogy az életben minden jóért meg kell szenvedni, semmit sem kapunk ingyen.Elhallgatott, nem panaszkodott többé. Mikor jóllaktunk s a tálat is megtöltöttük, indultumk vele a parókia felé. Néhány lépés után azonban Lajoska megbotránkozva kérdezte, hogy csihánt nem viszünk a pap bácsinak? - Zavarba jöttem,hogyan maradjak következetes anélkül,hogy a pap bácsi lábát megcsihánozzam, tehát enyhítettem valamit azon az áligazságon, hogy semmit sem kopunk ingyen s azt mondtam, hogy az ajándékért nem kell fizetni. Láttam,hogy ez a kibeszélés nem tetszett neki,,mert o már bizonyara elképzelte, hogyan fogja megesihánozni a pap bácsi lábát s az hogyan fog ugrálni es jajgatni, mielőtt a finom szilvát megkapja. Biztos vagyok abban,hogy az igazságtalanságnak ez a lehangoló élménye örökre nyomot hagyott a lelkében'a azért van az, hpgy az ir^i készlettárábol - ha igazságtalanságról és jogtalanságról von szó - mai napig sem hiányzik a csihán. SZÉKELY 11 S P E L L 0 L Á S" Székelyföldi kerékpártúrámon a vidék természeti szépségének él,®gy kinos fogfájás hirtelen belerontott. A nyárádmenti Makié, ivaré erve, egy atyafit megkérdeztem, van-e fogorvos a faluban?- ^PPeg olyan, hogy fogorvos volna, az nincs,de RÁKHASBERGER doktor ur ahhoz is ért s úgy kirángatja magánam a fogát, hogy mire maga megnyikkan, már künn is van. - Hol lakik a doktor ur? - "’ppeg arra menyek s megmutatom. A doktor palotának is beillő házához érve, a székely atyafi a névtáblára mutatva azt mondja:- Egy kicsit másként van irva, mint ahogy KI KELL MONDANI, de ez az. A névtáblán pedig ez állt: Dr. REICHARDSPERBERG Lajos, orvos. 43
