Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 3. szám

A nősülést persze elmulasztottam, mert mindenféleképpen ott akartam hagyni azt a rendszert, amit soha egy percig nem éreztem magaménak.

Semmiféle politikai szervezetnek otthon nem voltam tagja.

Angolul most tanulok, latinban, franciában, németben és oroszban kevésbé vagyok jártas.

Ha kijutok, kezdetben természetesen bármilyen munkát elvállalok, de legjobb lenne mégis olyan, ami mellett esti iskolában képezhetném magam majd idővel, az angol tökéletes elsajátítása után.

Mivel nincs se rokonom, se ismerősöm az USA-ban vagy Kanadában, Önöket kérem, hogy olvasóikkal való kapcsolatteremtéssel keressenek valakit, aki hajlandó lenne számomra munka-ajánlatot küldeni (garanciát adni), mert enélkül még jóidéig tábor-lakó lehetek, állami vagy egyházi garanciára várva.

Oda fogok menni, ahova előbb mehetek, tehát vagy az USA-ba, vagy^Kanadába. Adná Isten—és az Önök segítsége—, bárcsak már ott volnék és előfizetőként olvashatnám érdekes lapjuk legfrissebb számát. Szívességüket köszönve, maradok tisztelettel* Győrfi Árpád, Latina, A.A.I., C.I.M.E., 04100, Italy.

*

Kedves Árpád! Lapunkat díjmentesen küldjük. Egyben kérjük azokat a barátainkat, akiknek módjukban volna segiteni rajtad, keressenek fel soraikkal. Jó szerencsét! —éji

Mélyen Tisztelt Szerkesztőség és az ITT-OTT nénes olvasótábora! A bemutatkozásnál szerintem a név nem fontos, vagy legalábbis egy másodlagos forma, a közölnivaló a fontos* a téma.

Magamról röviden csak annyit, hogy rövid ideje vagyok csak nyugaton ^és az egyetemi tanulmányaimat csak most kezdtem meg Löwenben. Nyelvészet a fo témaköröm, mely mellett nem sok idő jut az irodalmárkodásra, de mé^is muszály leülni és kiirni a gondolatokat, mert máskülönben a saját^szótlanságomba betegednék bele.

írással már elég régóta foglalkozom, de még nagyon az elején érzem magam. Hogy miért irok? Erre talán a választ legjobban a verseim adják meg. Elsősorban a levetkőzhetetlen idealizmusom, mindig szerettem volna szeretve lenni és szeretni mindenkit magam körül. Demiköze^van ennek a már annyiak által elkoptatott, mégis oly szükségszerű érzésnek az Íráshoz? Nagyonis sok, mert csakis belső érzékvilágomnak és az állandó lázas, nyugtalan keresésnek köszönhetem, hogy egyáltalán eljutottam^gondolataim eme^szerte'len, papíron való rendezéséhez. A mu'lt édes és fájó emlékeitől nagyon nehéz elszakadni, ^nem is lehet igazán sohasem, aki ezt tagadja, az elsősorban pnmagát csapja be. En is ezekből az érzésekből táplálom magam, de erősen^spékelve a jelenem-adta, néha abszurd impulzusokkal, a körülményeimhez mérten, mert mindig az adott helyzetből kell kiindulnom.

Magyarországi anyagomból jóformán semmi sem maradt meg, legfeljebb azok a vázlatok,_melyeket visszaemlékezés után leírtam, igy csak a^jelenlegi emigrációs szakaszaimmal tudok írásosan bizonyítani. ^ Ezzel be is fejezem levelem és szeretettel búcsúzom# amennyiben lehetne, szeretnék közöltetni is verseimből, a pályázatra az "Uj kesergő" és a "Solitudine" cimüeket szeretném jelölni. Mózsi Ferenc, Louvain, Belgium.

Kedves^Ferenc! Üdvözlünk^sorainkban.—Sajnos a vaskos versescsomag igen későn^érkezett meg—és csúnyán megrongált állapotban. (A Columbus, Ohio-i postahivatal jan. l8.-ikán ráütötte, "Received in da-33